Egyszerűség és formagazdagság

Teríték címmel nyílt meg a napokban a Nyíregyházi Városi Galériában Szolanics Elvira keramikus, népi iparművész kiállítása, ami december 18-áig tekinthető meg. A tárlatot jól ismeri H. Németh Katalin grafikusművész, hiszen ő nyitotta meg, s az alkotásokkal kapcsolatos gondolatait szerkesztőségünkkel is megosztotta.

Az agyag titka

„Házat lehet építeni téglából, vályogból, betonból, szobrot márványból, kőből, bronzból, azonban kerámiát csak agyagból. Az agyag előnye, hogy hozzá is lehet tenni, és el is lehet venni belőle.”

„Ellentétben viszont más anyagokkal, ezt ki kell égetni, aminek van egy fontos veszélye: ha levegőbuborék kerül bele, fel is robbanhat a kemencében.

A kerámiát ugyanakkor »mázazni« kell, vagyis vízzel kevert színes port kell felvinni rá ecsettel vagy mártogatással. A kerámia továbbá olyan műfaj, amelyhez több tapasztalat kell, mint szakmai tudás.”

Deltoid alakú áttörések

„Mindezeket magas fokon tudja Szolanics Elvira. Terítéke javát az étkezés edényei töltik ki, tányérok, tálak, bögrék. Ami tárgyakat mindezek mellett még látunk, azok a hagyományos és a mai kerámiaművészet formailag és funkcionálisan jó arányú ötvözete. Így a petróleumlámpa mintájára az üveget áttört­agyag csipkével helyettesíti. Mosdóállványának fő eleme a lavór, mellette a meleg vizes korsó kiegészítve a mai kellékekkel, szappan- és fogkefetartóval. Van még pereces kulacs és több emlékmécses is. Ezek fő díszítőelemei a kis deltoid alakú áttörések, amiket egyenként és szemmértékre hagyatkozva apró szikével metsz ki.

Tulipánjai és tekervényes indái írókás kontúrfestéssel és úgynevezett zsinórdíszítéssel készülnek. Mázai átmenetes földszínűek, ahogy azt a motívumok és a felület­elosztások megkívánják.

Szolanics Elvira terítéke egy gazdag, ízléses formavilág. Egyszerűségére találóan rímel formagazdagságára. Művészete példa a hagyományőrzés és a mai tárgykultúra ízléses ötvözetének.”