Életformájuk a komédiázás

A 25. születésnapját ünneplő debreceni Kuckó Művésztanya Utcaszínház is eljött a múzeumfalu Márton-napi vigasságára. Hál’ istennek. Az egyesület a saját honlapjára írt megfogalmazása szerint a legfőbb céljuk az, hogy a legkisebb, legszegényebb településekre is elvigyék a vers, a zene, a magyar színjátszás legszebb hagyományaira épülő előadások szép üzenetét.

Egyedül nem lehet...

A Kuckó – ahogy egy neves debreceni író mondta – olyan, mint egy oázis a sivatagban. Ilyen oázis sokkal több is lehetne, mert az embereknek szükségük van a többiekre: „egyedül senki se lehet boldog”.

Megszámlálhatatlan kaland, több ezer kilométer, évente százhúsz előadás, izgalom, pénztelenség, kreativitás, várakozás, megtiszteltetés, elismerés, siker. Jókedv, szép szó, dal, játék van a zsákjaikban és viszik az ország legkisebb, legszegényebb, legeldugottabb településeire, viszik a Felvidékre, viszik Erdélybe, s mindenhová, ahol felhőtlen szórakozást, vagy éppen vigaszt keresnek az emberek. Az erdőszélen, réten, kocsmaudvaron, téren komédiázás a csapat életformájává vált – vallja művészeti vezetőjük, Szentgyörgyi Rozi előadóművész.

A róluk írt elismerő vélemények egyike: „Álmában is mindenki egyetért: Kuckósnak lenni a legjobb dolog a világon. Mert valamit, amit sokan rég elveszítettek vagy nem is ismertek soha, a csepűrágók megtalálták egymás között. És osztogatják...ingyen, jó szívből…”