Reneszánsz építészeti emlék Vámosatyán

Mátyás udvarához kötődött a magyarországi reneszánsz építészet, ami a középkori Magyar Királyság, illetve az Erdélyi Fejedelemség területén megjelenő, itáliai és német reneszánsz mintákat követő építészeti stílus. A kornak a mai Magyarország területén kevés jelentős emléke maradt. A legfontosabbak közé sorolható az esztergomi Bakócz-kápolna, Mátyás budai és visegrádi palotái, a sárospataki Rákóczi-vár, valamint a Nádasdy család sárvári vára. A vámosatyai vár 2022-23-as feltárása során előkerült reneszánsz ajtókeret maradványokkal a Büdy-vár is ezen kevés fennmaradt magyar reneszánsz emlékek közé sorolható.

A reneszánsz kőfaragásoknak már volt előzménye Vámosatyán. A református templom 1978-as régészeti feltárásakor került elő egy reneszánsz lépcsőelem. A régészeti feltáráskor a templomhajó déli falának közepén, a két ablak között talált befalazott középkori kapu előtti lépcsőről kiderült, hogy reneszánsz stílusban faragott szárkőelem [a szárkő ablak-, vagy ajtónyílás oldalsó, függőleges kereteleme], amely a 16. század közepén épült Büdy-várból származhatott. A vár köveit a 18-19. század folyamán a lakosság építésre használta fel, valószínűleg a várból előkerült többi reneszánsz kőfaragványt is. Ezért fontos a templom feltárásakor előkerült reneszánsz lépcsőelem.

Egy 1341-es adat szerint a település templomát Szent György tiszteletére emelték. A szentély boltozata a 15. század elején épülhetett. A középkori építkezést mutatják a szentély, a déli homlokzat apró, lőrésszerű gótikus ablakai, egy csúcsíves szentségtartó fülke, a szentély és a déli bejárat boltozása. A templom a 14. századi állapotát a barokk kori átalakításig megőrizte.

A keletelt szentélyű (a szentélyt a főhajótól keleti irányban építették) református templom a település központjában, közvetlenül a főút mentén áll. A templom hajója téglalap alaprajzú, ehhez csatlakozik a hajótól alacsonyabb négyzetes alaprajzú szentély. A templom falai döntően törtkőből épültek, valaha zsindely fedhette, de ma már pala fedi a meredek nyeregtetőt.

A reneszánsz kor legfontosabb várai az uralkodó tulajdonában voltak ugyan, mint például Munkács, de a háborús viszonyok közepette az uraknak, mint például a beregi főispánnak is, létérdekévé vált veszély esetén egész környéküknek biztonságot nyújtó várak fenntartása, s ha mód volt rá, újak építése. Ezek, ha nem is vetekedtek az országos jelentőségű erődítményekkel, mégis mutatósak, több szintesek, termekkel, szobákkal bővelkedők lettek, sokszor öltöttek magukra reneszánsz formákat.

Az ország nagyurai láthatták, hogy nem elegendő funkcióik gyakorlásához a hadvezetésben való jártasság. A hagyományos jogi műveltség mellett a humanista kultúra számos elemét, gondolkodási formáját is birtokolni kellett. A Büdyek a munkácsi várbirtok bérlőiként bizonyára ilyenek voltak.

A régészeti feltárás alapján a palota sarkától kb. egy méterre, a várúr lakosztályához egy faszerkezetű erkély is tartozott. Mindezek azt bizonyítják, hogy a reneszánsz műveltségű főurak Vámosatyán a várukat és az abban lévő udvarházukat reneszánsz stílusban igyekeztek felépíteni. Ezt a feltételezést hivatott erősíteni, hogy a területről ólomkeretes színes ablaküveg is előkerült üvegcserepek kíséretében, tehát az udvarház ablakai az emeleten ólomüvegből készülhettek. Ugyancsak ezt erősítik az előkerült faragott kő vízvetők, valamint az 1965-ös ásatások során előkerült csiszolt márványtöredék és cserépkályha oldaltöredékek a 16. századból.

- Szabó József János -