Maga a költő kísért bennünket a mozgó kiállításon

Aki jó pár évvel ezelőtt látta a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Arany János-buszát, ami 2017 nyarán indult el egy éves országjárásra, biztosan örült a hírnek, hogy a PIM új, Petőfi Sándornak emléket állító mozgókiállítása Nyíregyházára érkezik. Az „aranyos” tárlat tele volt ötlettel, kreativitással: aki megnézte, egyrészt feleleveníthette a tudását Arany Jánosról, másrészt valószínűleg otthon elővett egy verseskötetet, hogy a buszban látott és hallott sorokat újraolvassa. Én ezekkel a régi, kedves élményekkel léptem be a Zrínyi Ilona Gimnázium előtt parkoló járműbe hétfő délután, és azonnal visszaköszönt az Arany-busz hangulata.

Elrejtett képek, szövegek 

Az első vers, ami szembejön a látogatóval, az Egy estém otthon: a fából készült, forgatható elemek egy-egy versszakot adnak ki, a fülhallgatót felvéve pedig magát Petőfi Sándort – Patkós Márton kelti életre a költőt – halljuk. Mesél az életéről, arról, éppen hol jár, kivel találkozik, hogyan tölti mindennapjait. Nem véletlen, hogy az Úti jegyzetek sorai szólalnak meg, a járműben berendezett kiállítás ugyanis a haladás, a sebesség, az utazás oldaláról mutatja be az életmű legfontosabb költeményeit. Petőfi szinte folyamatosan úton volt, de hála az Úti leveleknek, s Úti jegyzeteknek, szinte minden lépéséről tudunk. A tárlaton az utazásain keresztül idézi fel múltjának egyes állomásait és ezek tükrében fejtegeti jövőjének titkát is, és mivel a busz több pontján is hallhatjuk az úti beszámolókat, olyan, mintha ő maga kísérne bennünket.
A faparavánokon verseket olvashatunk, de beléjük is láthatunk, hogy észrevegyünk elrejtett fotókat, hanganyagokat, szövegeket – így válunk mi, látogatók is egy kicsit kutatóvá, majd bennfentessé. Külön részt kap a Nemzeti dal – a költeményt eredeti kézírással is láthatjuk –, a kapcsolata Arany Jánossal, a legtöbb információt pedig egy érdekes kérdés-felelet adja meg. Olyan felvetéseket rejt a busz,  amelyek mindannyiunk életében megjelennek előbb vagy utóbb.

– Tértél már le kitaposott ösvényről? – hangzik az egyik, mire a falban fellelhető válasz: „Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, melyért élek, melyért lélekzem...”  – így a válasz. Arra a kérdésre pedig, hogy kivel utazna végig egy egész életet, a költő azt feleli: „George Sand esze s Shakespeare Júliájának szíve egyesült az én Juliskámban, úgy biz, ecsém”.  

Trükkös kvíz a végén 

A busz utolsó sorában interaktív térkép várja a látogatót. Megnézhetjük, mikor hol járt Petőfi, az idővonal pedig 1849. július 31-én Fehéregyházán ér véget – itt látták utoljára a költőt, akinek emlékházait, iskoláit is láthatjuk. Hogy a tárlat végén nekiveselkedjünk annak a kvíznek, amiről naívan azt gondoltam, hogy egykori magyar szakosként nem lephet meg. Nos, meglepett. Sőt! Elárulni sem merem, hány hibát vétettem, a gép mindenesetre azzal biztatott, hogy ne csüggedjek, lesz majd jobb is...

Tudják, milyen nyelven beszélt Petőfi Bem Józseffel? Vagy hogy élete során mennyit utazott? És azt, hogy miért van szobra Koppenhágában Szendrey Júliának? Nos, elárulom: Bem apóval franciául társalogtak, a kilométerek száma 6027, a dán fővárosban pedig azért emlékeznek szívesen a költő feleségére, mert ő fordította először magyarra Andersen meséit.
Szóval, a Petőfi-busz nem okozott csalódást, várjuk a következő évfordulót.