Emelt fővel a Himnusz földjén

Kötelességünknek és felelősségünknek éreztük, hogy a Himnusz szülőföldjén emlékezzünk meg 200 éves nemzeti imádságunkról, hiszen büszkék vagyunk arra, hogy Kölcsey Ferenc egy kis vármegyei településen, Szatmárcsekén vetette papírra, majd tisztázta le költeményét 1823. január 22-én. Hazai és uniós forrásoknak köszönhetően az elmúlt egy évben szerteágazó programsorozattal ünnepelhettük a bicentenáriumot – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Seszták Oszkár. A vármegyei közgyűlés elnöke hozzátette: az identitásmegőrző és -erősítő projekt elemeit úgy állították össze, hogy minél szélesebb réteget sikerüljön megszólítaniuk. 

Több szemszögből 

– Szerettük volna, ha a szabolcsi, szatmári és beregi emberekben tudatosul: büszkék lehetnek arra, hogy a Himnusz földjén élnek. Akit pedig a vármegyébe vezet a jó sors, a családi, baráti kapcsolatok vagy a munka, szintén érezze, Kölcsey Ferenc nyomdokaiban jár. 
Az elmúlt esztendőben számos formában, platformon igyekeztek közelebb hozni és közérthetővé tenni a költő, író, politikus és esztéta életművét, a reformkor örökségét. A vándorkiállítások, szakmai konferenciák, az emlékülés, a plakátkampány, az évfordulós emlékérem, az ifjú Kölcsey életét bemutató musical, a rendhagyó irodalom­órák, az amatőr művészeti találkozó, a szavalóverseny és a kultúrtörténeti vetélkedő mind-mind ezt a célt szolgálták. 
– Elkészült az „Ő értetek élt” – Kölcsey Ferenc élete és kora című tanulmánykötet tudományos igényességű dolgozatokkal, valamint egy képregény, amit hamarosan a szélesebb közönség is megismerhet. A fiataloknak szóló kiadványokkal, előadásokkal szerettük volna másik szemszögből is bemutatni, így láthatjuk a huszonéves, a szerelmes, a nagy terveket dédelgető Kölcseyt is, s az utat, ami a Himnusz megírásához vezetett – magyarázta Seszták Oszkár. 
A vármegyei közgyűlés elnöke hozzátette: nemzeti imádságunk minden magyarhoz szól életkortól, társadalmi csoporttól, párt­állástól függetlenül, túlélte a kommunista diktatúrát, és elszakíthatatlanul hozzátartozik az identitásunkhoz. 

Eltörölni az előítéleteket 

– A bicentenáriumnak köszönhetően megtaláltuk a hívószót, amely egyesíti a vármegye társadalmát. Korábban is próbálkoztunk már ezzel, de a Himnusz földje az, amit igazán magunkénak érzünk mindannyian. Remélem, hogy 2024-ben is lesznek olyan eszközeink, melyekkel folytathatjuk az identitáserősítő munkát, és véglegesen zárójelbe tehetjük mindazt az előítéletet, ami a vármegyéhez, a Himnusz földjéhez kötődik.