Végső búcsú a nagy idők tanújától és krónikásától

„Életem 90. évében kényszerű bezártságban folytattam irodalmi tevékenységemet. Megjelent egy lírai verskötetem, gyűjteményes formában kiadtam tanulmányaimnak és nagyobb előadásaimnak szövegét, vasdiplomás tanárként 12 levelet írtam meg egykori tanítványomnak a Kelet-Magyarországban, és a magyar líra gyöngyszemeiből 100 verset válogattam a »hazafelé« tartó úton még egy kicsit megpihenő társaimnak.” 
Csermely Tibor utolsó kéziratos összegző számadása egy közös barátunk révén került hozzám, arra ösztönözve engem, hogy írjak néhány gondolatot ezekről a kötetekről. Január közepére el is készültem egy rövid írással, gondolván arra, hogy a közelgő 90. születésnapjára megajándékozom vele. „Csak jó kedélyt, és semmi mást…” – gondoltam jókívánságaim bevezetéseként. 
Tibor február másodikán örömmel fogadta telefonon köszöntésünket, a huszadikára megbeszélt személyes találkozásra azonban már nem kerülhetett sor. Kedd este, elhunyt felesége, Zsuzsanna neve napján döbbenten fogadtuk a hírt fiától. Az örök szeretet és szerelem másfelé vezette útját. 

Lélekben már készen állt rá 

Illyés Gyula verscíme cseng a fülembe: „Mors bona, nihil aliud”. Néki megadatott. Nem hívta, de lélekben készen állt rá. Az utóbbi néhány évben megjelent kötetei tanúskodnak erről: Az én örömhíreim, Verses irodalmi elmélkedés az Eucharistiáról, Hozzátok szóltam, nektek üzentem, Hazafelé című gyűjteményei. 
Az Idők Könyvének lapjait gazdagíthatják immár Csermely Tibor életművének darabjai. Nagy idők tanúja és krónikása volt Ő. Volt miről mesélnie; „vidám és szomorúságos” magán- és kortörténetekről, a gyermekből felnőttet növesztő háború viszontagságos meneküléséről, a pedagóguspálya szépséges emlékeiről, az oktatás kacskaringós útjairól és útvesztőiről, a társra találás, a szerelem és a család megtartóerejéről, a hit hűséges szolgálatáról, a magyar nyelv és irodalom csodálatos értékeinek felfedezéséről és továbbörökítéséről. 
Mesélt a nyughatatlan lélek és szellem örök mozgásáról, s mindig újabb és újabb feladatot talált magának akkor is, amikor a test már pihenni vágyott, felfedezőútját a szobában járta, s az erkélyről szemlélte a kinti világot, de jó kedéllyel várta, fogadta a barátokat. A kényszerű bezártság megteremtette a maga emlékezővilágát, és megteremtette hallgatóságát is. 
Csermely Tibor hírt adott magáról, folyóiratokban, napilapokban megjelenő írásaival jelen volt (Örömhír, Kelet-Magyarország, Nyugdíjasélet) olvasók százainak otthonaiban. Életművét pontosan számba vette, magán­élete eseményeit, emlékeit szívesen mesélte, és a különböző világi, egyházi, kulturális, szakmai közösségekben végzett tevékenységeit is hűen dokumentálta. Köteteit szeretettel küldte, ajánlotta barátainak, ismerőseinek. A hit erejéből táplálkozó küldetés- és kötelességtudattal hirdette az evangéliumot, a hitvalló irodalommal tanúságot tett életének, munkálkodásának legfőbb értékeiről, a tanítás, a nevelés, az öröm és a szépség hirdetéséről. 
„Vegyétek kezetekbe, és olvassátok a verseket!” – buzdít szeretettel Tibor bátyátok a Hazafelé című füzete bevezetőjében: „…fogadjátok ma ezt a válogatott versgyűjteményt, amelyről hiszem, hogy nemcsak emlékeket idéz, hanem napjaid érzelmi hangulatát is megnyugtató szépséggé formálja, és ez az eljövendő napjaitokat az indulni készülés derűjével gazdagítja!” – ajánlotta kötetét a szerző. Életszeretete, hite, jó kedélye, társaságot, barátokat kedvelő, igénylő természete utat mutató példaként állhat előttünk. 

Vigasztal derűlátó üzenete 

A veszteség fájdalmával búcsúzunk dr. Csermely Tibortól, a Bessenyei Társaság alapító és elnökségi tagjától, de szeretettel emlékezünk a több évtizedes közös társasági együttlétre, barátságra és az eredményes, sikeres munkálkodásra. Hiszek című versének derűlátó üzenete vigasztaljon minket! Hiszek egy Istenben, a Szentháromságban, / hiszek a jóságnak győzelmes voltában, / hiszek a szeretet boldog örömében, / az egymásra találás lelkesedésében. / Hiszem, hogy a szív tud igazán szeretni, / gondot, bajt, problémát a nevén nevezni. / Hiszem a családnak biztonságos hitét, /az egymásnak küldött szívek üzenetét. / Hiszek a tanárnak szava igazában, / a jóra mutató eligazításában, / hiszem a kezeknek hőn simogatását, / az egymásnak ölelők szép boldogítását, / hiszem a könyveknek igaz tanítását, / a gonosz világnak jobbra fordítását, / hiszek az erőben, mely csodára képes, / hogy el tudjuk űzni, ami szörnyűséges, / hiszem, hogy az átkot legyőzi a jóság, / és egy jobb jövő lesz igéző valóság, / hogy gyógyít az orvos, jól ítél a bíró, / a szó igazságát terjeszti az író, / hiszem, ha az ember keze kezet talál, / nem uralja búsan a sötétélő magány, / és hiszek benned is, te asszonyi jóság, / életet fakasztó gyönyörű valóság, / hiszem, hogy magasra jut el forró imánk, / bűn-bajtól, járványtól menekül a világ! 
- Dr. Nagy Éva -
(Dr. Csermely Tibor búcsúztatása 2024. március 1-jén, pénteken 13 órakor lesz a nyíregyházi Északi temető Korányi utcai ravatalozójában.)