2024.04.13. 07:00
Lélekállat vagy a lélek elállatiasodása?
Nyíregyházi kötődésű fiatalok is színpadra lépnek a Szindbád rendezvénytermében.
A közös játék akarva-akaratlan terápia is
Forrás: Magyar Boglárka archívuma
Minden szempontból különleges előadást hoz Nyíregyházára a Majdcsak Színpad. A fiatalok alkotta csapat nagy része innen indult, itt fertőződött meg a színház szeretetével, s hiába sodorta őket az élet Budapestre, megtalálták a lehetőséget a közös játékra, alkotásra. A darab alapjául szolgáló szöveg a Fiatal Drámaírók Háza pályázatára érkezett 2023 elején az akkor mindössze 18 éves Ladnai Loránd tollából. Magyar Boglárka, aki szintén nagyon fiatalon, még középiskolásként tette le a névjegyét a nyíregyházi irodalmi életben, s azóta is rendszeresen publikál országos kulturális folyóiratokban, egész estés darabbá bővítette a drámát. Mint azt lapunknak elmondta, ugyan ő ül a rendezői székben, az alkotómunka közös, a társulat, ami baráti társaság is, együtt rakja össze a jeleneteket.
Átvészelni a kamaszkort
– A csapat tagjait vagy Nyíregyházán, még a gimnáziumi évek alatt ismertem meg, vagy az egyetemen, de az ikertestvérem is benne van a Majdcsakban. Az előadás címe Animalitas Animae, tavaly szeptemberben volt a premierje a MU Színházban, az FDH első, önálló kulturális fesztiválján, méghozzá teltház előtt. Azóta vidéki helyszíneken, közösségi házakban is lehetőségünk volt megmutatni, mindig egy-egy újabb ötlettel elmélyítve – árulta el Bogi elöljáróban.
Hosszabb szünet után az elmúlt hetekben megkezdődtek a felújítópróbák. Az ELTE egyik kollégiumának kistornatermében rendezkedtek be, arra azonban nem számítottak, hogy a viszontlátás ekkora alkotóenergiákat szabadít fel bennük.
– Egymás után záporoztak a jobbnál jobb ötletek. Mindent kipróbáltunk, aztán megbeszéltük, hogyan érezték magukat a szituációkban, és addig alakítgattuk, csiszoltuk a jeleneteket, amíg komfortossá nem váltak. Rólunk tudni kell, hogy a főszereplőn, Rácz Balázson kívül, aki a Pesti Magyar Színiakadémia hallgatója, senki nem tanult sem színészmesterséget, sem a rendezést. A legtöbbünk színjátszózott a középiskolában, néhányan szavalóversenyeken is bemutatkoztunk, de semmi professzionális. Játszottunk, hogy átvészeljük valahogy a kamaszkort, később autodidakta módon tanulgattuk, gyakran járunk színházba, én rendezőasszisztenskedek. Szóval azzal dolgozunk, ami az évek során ránk ragadt, és amiről úgy érezzük, hogy ez jó, megragadott minket, és működhet közönség előtt is.
Az Animalitas Animae jelentése: lélekállat. Vagy a lélek elállatiasodása? A történet középpontjában a 13 éves Imi áll, akinek szomorú fordulatot vesz az élete. Meg kell békélnie a szülei válása mellett a saját háborgó, kétségbeesett lelkével is. Az előadás, ami leginkább egyfajta álomvilágban játszódik, arra keresi a választ, mit tesz egy koránál érettebb, magányos srác, ha a legnagyobb démonja tulajdonképpen az egyetlen közeli barátja. S azokhoz szól, akik veszítették már el önmagukat vagy egy szerettüket, és tudják, tudni szeretné, milyen mégis reménykedni.
Feltöltődnek a próbákon
– Sokunknak ez akarva-akaratlanul terápia is. Bejövünk, a küszöbön letesszük mindazt, amit magunkkal cipelünk, legyen az suli, a munka, esetleg családi, párkapcsolati problémák. Feltöltődünk a próbákon, magunkkal visszük az alkotás adta energiát, lelkesedést, bekéredzkedünk helyszínekre, hogy megmutathassuk magunkat. A legtöbbször teltház fogad minket, ebből gondolom, hogy van igény az Animalitashoz hasonló darabokra és a fiatal, amatőr társulatokra, az alulról szerveződő művészetre – magyarázta Bogi. Megvan annak a bája – jegyezte meg –, hogy szűkösek a lehetőségeik. Mindenki a saját ruháját viseli, maguk szedik össze ismerősöktől, családtagoktól a kellékeket, magukat vagy egymást sminkelik színpadra lépés előtt...
– Úgy érzem, hogy most, a premier után fél évvel ért be igazán az előadás, ami lehet, hogy az amatőrségünkből fakad, de egy kicsit sem bánom. Megérkeztünk – jelentette ki a darab rendezője.
Az Animalitas Animae április 13-án, szombaton 19 órától a Szindbád rendezvénytermében látható.
