Mindig a maximumot kell nyújtani

A szabolcsi kerekes szenzációs köröket futva végül az előkelő nyolcadik helyen zárt, ami amellett, hogy eddigi karrierje egyik legjobb eredménye, az olimpiai kvalifikáció szempontjából sem volt mellékes. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen idehaza még eléggé gyerekcipőben jár ez a sport, amelyet illő először megismerni.

A nyeregben teljesedett ki

– A BMX, mint sportág, a legtöbb újkori sporthoz hasonlóan az Egyesült Államokból származik – kezdte szenvedélyének felvezetését Ujváry Zoltán. – Azok a fiatalok, akik az 1970-es, 80-as években nem rendelkeztek megfelelő anyagi háttérrel a motorkrosszozáshoz, egy könnyen kezelhető, fordulékony kerékpárral próbálták leutánozni azt, amit a motoros társaik műveltek. Ebből származtatható a BMX név is, melynek első betűje a „B” a kerékpárt, az „M” a motort és az „X” a kettő keresztezését jelenti. Az évek során szegmentálódott és további műfajokra bomlott a sportág, nevezetesen a Streetre, melynek során utcai környezetben mutatják be a versenyzők a trükköket; a Vertre, azaz a félcsőre; a Dirtre, amikor földből készült ugratókon manővereznek; a Flatre, ennek alkalmával szinte álló helyzetben mutatják be a trükköket; és a Parkra. A parkosok egy speciálisan kialakított pályán versenyeznek, ahol különböző akadályokon, falakon, rámpákon és oszlopokon kell minél különlegesebb és bonyolultabb trükköket bemutatniuk. Ez utóbbi az, amely az olimpia műsorába is bekerült, és ebben a szegmensben versenyzek én is.

Zoltánt már egészen kisgyermek kora óta az extrém sportok világa öleli körül, ebből adódóan egyáltalán nem volt meglepő, hogy végül egy BMX kerékpár nyergében kötött ki.

– A pályafutásom az már egészen kisgyermek koromban elkezdődött, hiszen édesapám is az extrém sportok világában élt és él is mind a mai napig – folytatta Zoli, aki kezdetben motokrossz versenyzőnek készült. – Olyan két éves lehetettem, amikor apa elkezdett tanítgatni síelni, snowboardozni, három éves koromtól pedig motokrosszozni. Abban a sportban versenyeztem tizenkét éves koromig. A 2000-es évek elején aztán idehaza is nagyon menővé vált a BMX-ezés, sokan vásároltak bringákat, próbálgatták a trükköket. Az igazat megvallva először én is az egyik szomszéd srác alatt láttam meg egy BMX kerékpárt. Megtetszett, mint ahogyan a sport is, sokat néztem a televízióban az extrém sport csatornát, ahol csak a külföldi nagy versenyeket láttam, innentől pedig már nem tartott túl sokáig, hogy megkapjam az első bringám. Mindössze hét éves voltam, amikor elkezdtem kijárni az akkor megépült nyíregyházi Skate Parkba, de mivel még motokrosszosként képzeltem el a jövőm, így kissé háttérbe volt ez a sportág szorulva. Amikor abbahagytam a motorozást, hamar világossá vált, hogy ebben fogok kiteljesedni.

Hatalmas élmény volt az Eb

Az elmúlt két-három évben pedig az Ujváry név egyre ismertebb lett a nemzetközi mezőnyben is. 

– Konkrétan 2021-ben kezdtem el a nemzetközi versenyzést – tekintett vissza a közelmúltra a „rider”. – Azóta vagyok a magyar válogatott oszlopos tagja. Az elmúlt időszakban jelentősen felgyorsultak körülöttem az események, lényegében ma már többet vagyok külföldön, mint idehaza. Úgy hiszem, hogy mi vagyunk az úttörői Magyarországon ennek a sportágnak, ezáltal próbáljuk kiépíteni a következő generáció számára az utat, hogy az ő versenyeztetésük már gördülékenyebb legyen.

A krakkói Európa Játékokon – ami a BMX Freestyle-ban egyben az Európa-bajnokság is volt – nem látszott a megilletődöttség Zolin, aki élt  a lehetőséggel és a remeknek mondható nyolcadik helyen zárt.

– Pályafutásom második felnőtt Európa-bajnoksága volt a krakkói, amelyet az Európa játékok keretein belül rendeztek meg – ecsetelte a lengyel verseny mikéntjét. – Óriási élmény volt, hiszen nem csak BMX Freestyle-ban, hanem huszonöt másik sportágban is megmérkőztek az atléták. Olyan érzésem volt, mintha az olimpián lennék, csak egy kisebb európai kereteken belül. A mi sportágunkban azért volt nagyon fontos az Eb, mert az itt elért eredmények beleszámítanak az olimpiai pontgyűjtésbe és mivel Kempf Zoli és én magam is a döntőbe jutottam, így sikerült is előrelépnünk a nemzeti rangsorban. Ami a személyes teljesítményem illeti, nekem mindig az a célom, hogy száz százalékot nyújtsak és az általam megtervezett kört maximálisan teljesítsem. Mivel ez egy szubjektív pontozású sportág, éppen ezért az elvárt eredményre nem lehet felkészülni, nyilván mindenki el tudja magát helyezni a rangsorban, de a konkrét helyre lehetetlen, ráadásul ne felejtsük el, hogy technikai sportról beszélünk, így a bringa is bármikor tönkremehet. De visszakanyarodva Krakkóhoz, maximálisan elégedett voltam a teljesítményemmel, mind a selejtezőben, mind pedig a döntőben sikeresen megvalósítottam a tervezett köreimet. A selejtezőből való negyedik helyen való továbbjutás megadta a plusz löketet ahhoz, hogy a döntőben még jobban odategyem magam és ez sikerült is. A magyar kerékpársportban ez a két döntős hely mindenképp kimagasló, sporttörténelmi sikernek számít.

Túl sok idő nincs azonban a pihenésre, mivel a napokban már Brüsszelben folytatódik a világkupa-sorozat, ráadásul az év hátralevő részében is fontos versenyek várnak a kerekesre.

Célkeresztben az olimpia

– A brüsszeli versenyen kívül nagyon fontos lesz az augusztusi világbajnokság, valamint az októberben és novemberben megrendezendő világkupa-fordulók, mivel december 5-én zárul az olimpiai kvalifikációs versenyekre való kvótaszerzés, tehát, ha addig benne vagyunk a rangsor első felében, akkor 2024 tavaszán indulhatunk a három kiemelt kvótaszerző viadalon – tekintett előre Ujváry. – Nyilván ez az elsődleges célunk, ám ehhez az elkövetkezendő öt nagy versenyen nagyon jól kell szerepelnem, mind nekem, mind pedig Kempf „Zozónak”, hiszen mi alkotjuk az A-keretet, így a mi pontjainkból tevődik össze a nemzet pontszáma. Jelenleg az előkelő tizenkettedik helyen áll Magyarország, de ez még nem jelent semmit. Két-három hónappal ezelőtt még inkább csak álomként fogtam fel azt, hogy esetlegesen olimpiai kvótát szerezhetünk. Most viszont már látunk rá reális esélyt is, így ugyanazzal a kemény munkával, mint eddig, elérhető lehet a kvalifikáció. Mindezek ellenére úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy ne éljük meg csalódásként azt se, ha esetleg nem jön össze Párizs. Igyekszünk minden versenyünkön a maximumot nyújtani és nem mellékesen azt sem szabad elfelejteni, hogy 2028-ban és 2032-ben is lesznek ötkarikás játékok – zárta a beszélgetést városunk büszkesége.

A párizsi játékokra tizenkét ország kvalifikálhat, ebből egy helyet a házigazda Franciaország alanyi jogon megkap, valamint a világranglista első helyezettje visz el két kvótát. A maradék kilenc helyen a rangsor következő kilenc nemzete osztozik egy-egy emberrel.