Magyarország

2011.07.08. 08:53

Jegyzet: Múlt idő

<em>Két évre bezár a vár Diósgyőrben&nbsp;. Újjáépítik. Várat építeni – ezt könnyű belátnunk – hatalmas elszánás. Ha nem félnénk a nagy szavaktól, mondhatnánk akár hősiesnek is. Kövenként helyrerakni, amit elrontottak az évszázadok, nekifeszülni az időnek, egyszerre dőlni előre és hátra benne – míg az építmény mind inkább egykori önmaga képét ölti, és végül a múlt lép elibénk – a jövőben. Ilyen volt, és lám, ilyen is lett. Hanem: van-e értelme ennek?&nbsp;</em><strong>Bujdos Attila jegyzete.

Két évre bezár a vár Diósgyőrben . Újjáépítik. Várat építeni – ezt könnyű belátnunk – hatalmas elszánás. Ha nem félnénk a nagy szavaktól, mondhatnánk akár hősiesnek is. Kövenként helyrerakni, amit elrontottak az évszázadok, nekifeszülni az időnek, egyszerre dőlni előre és hátra benne – míg az építmény mind inkább egykori önmaga képét ölti, és végül a múlt lép elibénk – a jövőben. Ilyen volt, és lám, ilyen is lett. Hanem: van-e értelme ennek? Bujdos Attila jegyzete.

A várépítés a Mi Városunkban nem romantikus, hanem számító cselekedet: részben állagromlással magyarázzák, és hogy a környékbeli várakat is fejlesztik. Nagy erők és nagy összegek mozdulnak, az Unió erre ad pénzt. Jó lesz nekünk.

A szív felesel az ésszel: a várépítés, meglehet talán nem annyira szükséges, mint amennyire indokolt. Sokféle válaszunk adódna rá, ha történetesen kérdeznének: mi nekünk ez a vár. Nem lennék meglepve, ha a feleletek oda futnának ki: úgy jó, ahogy van. Az ember már csak olyan, az emlékeire, és az érzéseire hagyatkozik, ez az ő világa, azt bírja átlátni belőle, amit maga megtapasztal, és nehezen tudja praktikusan várnak látni, ami egyébként amúgy tényleg közönséges vár. Sokkal inkább szimbolikus hely, amelyhez fesztiválok, nyáresték kötik, a személyes részvétel valami élmény születésében, ahogy a múlt és a jelen metszéspontjában találja magát, és néhány pillanatra kiszabadul az idő szorításából, vagy inkább úgy mondanám: önfeledtségében egyszerre érzi a végtelent, és benne a végest, saját magát. Hogy vele és nélküle is: volt, van, lesz – de ő most éppen: itt.

A várépítés persze lényegét tekintve elsősorban nem bölcseleti kérdés (akkor sem, ha közben most emiatt tűnődünk azon, hogy lehet-e bármi, bármikor ugyanúgy, mint azelőtt). Ezt azért is kénytelen vagyok rögzíteni, mert a hírek szerint az újjáépített vár talán nem lesz alkalmas a nagyrendezvényekre, és éppen ebben a pillanatban még nem vehető teljesen biztosra, hogy ennek következtében Miskolc képes itt tartani a Kaláka fesztivált.

Nem becsülném le a várépítés jelentőségét, mert hát egy szép vár azért mégis csak egy szép vár, ha új is. Vagy régi. Önmagáért is szerethető, ismerek olyat, akinek ez gyakran sikerül. De azért látni kell, a várépítésnek is van kockázata: nem biztos, hogy üresen is tudjuk a magunkénak érezni. Emlékezetből.


Szeptemberben együtt keresik meg a Kaláka Fesztivál átmeneti új helyszínét Miskolcon.


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!