Botrányos véget ért a Túrricsén bevezetett hitelezési rendszer

Túrricse - Megyénkben tavaly a 700 lelkes Túrricsén volt a legmagasabb a jegyesek száma. Szó sincs arról, hogy százak szerették volna oltár elé vezetni kedvesüket a boldogító igen reményében. A helyzet valójában az, hogy a szegénységben élő lakosok jelentős része csak hitelre, a helyi szövetkezeti boltban felhasználható 500, 1000 és 5000 forintos címletű vásárlási jegyek segítségével tudta megvenni a napi betevőt, miután elfogytak forintjaik, de nem egyszer ilyen utalványból futotta gyógyszerre, telefon- és villanyóra-feltöltésekre is.

A helyiek kezdetben áldásként, később már átokként tekintettek az anyagi mentőövre, hiszen a speciális hitelkártyán felhalmozott tartozásokat természetesen a következő fizetésükből törleszteniük kellett a polgármesteri hivatalban.

Az ötlet a 700 lelkes falut másfél évtizede vezető Garda Endre polgármester fejéből pattant ki. Azok a családok, akik már nem tudták kihúzni a következő fizetésnapig, különféle összegű vásárlási jegyeket igényelhettek, az utalványokat azonban csak az önkormányzat – a konkurens üzletekhez képest állítólag jóval magasabb árakat diktáló – szövetkezeti kisboltjában vásárolhatták le.

A hivatal pontos könyvelést vezetett az adósokról, akiknek a soron következő bérükből törleszteniük kellett a hitelüket. Ahogyan az sejthető volt: a tartozások és fizetnivalók egyre nőttek, a túrricsei jegyrendszer végül a helyiek „lázadása” után, az idén januárban szűnt meg. Hétfőn, ottjártunkkor azt tapasztaltuk: sokan máig visszasírják az anyagi mentőövet, mások utálattal gondolnak az utalványos időszakra.

– A végén annyi adósságunk halmozódott fel, hogy csak pár ezer forint készpénzt láttunk a fizetésünkből. Ha nincs a családi pótlék, be sem tudtam volna fizetni a számlákat! A karácsonyt sajnos így is korom sötétben és „némán” kellett töltenünk, mert villanyáramra és telefonfeltöltésre már nem futotta – mesélte egy négygyermekes édesanya, Kóczé Veronika. Hozzátette: miután férjével, Lázár Ferenccel együtt élesen bírálták a jegyrendszert, már nem kaptak közmunkát az önkormányzattól.

Jól ment az üzlet szekere

„A településvezető nem nézte jó szemmel, ha valaki a konkurenciánál vásárolt, és nem élt az egyszerű, szegény embereket adósságcsapdába hajszoló utalványigénylési lehetőséggel. – A szövetkezeti boltnak egyre jobban ment a szekere, a hitelbe vásárlóknak viszont egyre nehezebben. A falu közmunkásai egy életre megtanulták, hogy csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takarójuk ér!” Ezt már Lukács Ernőné Erzsike jegyezte meg.

A túrricsei jegyrendszernek és megálmodójának, Garda Endre polgármesternek azonban szép számmal akadnak támogatói is. – Örülni kellett volna a segítségnek, nem pedig beleharapni abba a kézbe, ami enni ad! – jelentette ki Horváth­né Jóni Johanna.

– Sok torz, valótlan állítás, rágalom és pletyka látott napvilágot ebben az ügyben a médiában, ezek a település és az én megítélésemnek is sokat ártanak. Napokon belül egy tényszerű, nyilvános közleményben fogok tiszta vizet önteni a pohárba – ígérte a település első embere.

Lukács Csaba, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat elnöke szerint felháborító, hogy Lázár Ferenc, Lukács Ernőné és Kóczé Veronika személyében olyanok támadják alaptalanul a polgármestert, akiknek nem kevés vaj van a fülük mögött.

Egymilliós űr lett a kasszában

– Én 3 gyermeket nevelek a nejemmel. Becsületesen dolgozom, kerülöm a hiteleket, beosztjuk, amink van. A jegyrendszer célja nem az volt, hogy adósságba hajszolják az embereket, hanem hogy „ne haljanak éhen” a hónap második felében, az pedig csak természetes, hogy a tartozást ki kell csengetni. A fizetési morál alapvetően jó volt, de így is akadt 25–30 nemfizető adós, akik összesen közel egymillió forint mínuszt halmoztak fel az üzletben. A hiányzó pénzt a polgármesternek kellett betennie a kasszába – árulta el a szintén helybéli Lukács Árpád.

- Palicz István -