A háromszarvú dinoszauruszok egyik legkorábbi "unokatestvérét" fedezték fel

Washington, 2013. május 31., péntek (MTI) - Hatalmas csontos nyakfodorral büszkélkedett a háromszarvú dinoszaurusz, a Triceratops egyik legkorábbi unokatestvére, amelynek fosszíliáit az Egyesült Államokban, Montana területén tárták fel a Yale Egyetem paleontológusai.

A leleteket a Yale Egyetem Természettudományi Múzeumának közlönyében ismertetik a tudósok.

A Triceratops ("háromszarvú arc") a növényevő Ceratopsidae dinoszauruszok egyik neme, amely a késő krétakorban, 68-65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A kréta-tercier kihalási esemény előtt élt utolsó dinoszauruszok egyike volt, négy lábon járt, nagy nyakfodorral és három szarvval rendelkezett: egy az orrán, az orrlyuka mögött helyezkedett el, a szeme felett pedig még egy párat viselt, amelyek nagyjából 1 méteresre nőttek. Teste a modern orrszarvúéhoz hasonlított, becsült hossza 7,9-9 méter, magassága 2,9-3 méter, testsúlya pedig 6-12 tonna volt.

Távoli őse, a most felfedezett Judiceratops tigris, tizenkétmillió évvel korábban, 78 millió évvel ezelőtt élt. Mint a paleontológusok rámutatnak, felfedezése rávilágít a nagytestű növényevő dinoszauruszok biológiai sokféleségére.

"Mindig újabb és újabb fajokra bukkanunk, mivel a Ceratopsidae dinoszauruszoknak igen gyors volt az evolúciója. Kifejlődött a szarvas dinoszauruszok egyik faja, hogy mindössze néhány millió év után egy egészen más fajnak adja át a helyét. E gyors evolúció jól nyomon követhető a kőzetekben - a fiatalabb rétegekből már teljesen hiányoznak azok a fosszíliák, amelyekben bővelkedtek a kissé idősebb rétegek" - magyarázta a ScienceDaily tudományos hírportálnak Nicholas Longrich, a Yale Egyetem őslénykutatója.

A Judiceratops tigris, mint a Ceratopsidae csoport többi tagja, két nagy szarvat viselt a homlokán, egy kisebb pedig az orrán díszelgett. A többi szarvas dinoszaurusztól csontos nyakfodrának szokatlan mintázata különböztette meg, amelynek elülső peremét nagy, háromszög alakú "cakkok" ékesítettek. Nicholas Longrich meggyőződése szerint a feltűnő nyakfodornak egyaránt lehetett szerepe a párválasztásban, az önvédelemben, illetve a lehetséges ellenségek elriasztásában.

- MTI -