Aki látja a fa lelkét

Angyal Zoltán hangszerkészítő borbányai műhelyében langyos fűrészporillat fogad, amikor megérkezünk.

A polcokon és a hosszú munkapadon különböző stádiumban lévő dobok sorakoznak, a falon kézzel faragott óra és szobrok.

– Hiperaktív gyerek voltam, így a szüleim megpróbálták lekötni az energiáimat. Különórákra jártam, sokat sportoltam. Nagyapám kántor-tanító volt, ezért édesanyám azt akarta, hogy én is zenét tanuljak. Hatéves koromban kezdtem zongorázni, majd jött a klarinét, a fagott és a dob. Ahogy az évek teltek, jelen volt az életemben a zene, katonai zeneművészeti szakközépiskolába jelentkeztem.

Közben a szüleim elváltak, édesanyám meghalt, és én intézetbe kerültem. Amikor az otthonban búcsút mondtak nekem, nem tudtam, hogy ki vagyok és mit is akarok, kikerültem az életbe élettapasztalat nélkül. Keresni kezdtem az utam, beálltam egy asztalos mellé, ahol sokat fejlődtem, mindegy, hogy mit csináltunk, minden munkafolyamatot lerövidítettem, mert máshogy gondolkodtam, kreatívabb voltam, mint a többiek, de közben felismertem, hogy ennél többre vágyom. Egy multinacionális cégnél helyezkedtem el mint művezető, ahol megtanultam kapcsolatot teremteni másokkal.

Nincs két egyforma hang

Ezután Angyal Zoltán visszatért régi szerelméhez, a fához és annak megmunkálásához. Autodidakta módon tanult, rengeteget olvasott a témával kapcsolatban. Barátai – ismerve tehetségét és szenvedélyét – egymás után keresték fel, a megrendelései sokasodtak.

– A belsőépítészet és a festészet adott volt, mivel ezt tanultam, a lakberendezéshez pedig esztétikai érzék kell. A bútorlapokból készült berendezési tárgyakkal ellentétben, melyek praktikusak, de nem tartósak, a fának lelke van, nincs két ugyanolyan szálirányú, erezetű léc, ahogy nincs két egyforma hang és rezgés. Ebből a tapasztalatból okulva megpedzette egy barátom, hogy készítsünk hangszert. Már az elsők is olyan jól sikerültek, hogy egyre több önbizalmat éreztem a folytatáshoz. Kialakult egy egyedi hangszerkészítési technikám, s bár dobolni nem tudok, mivel zenét tanultam, van hozzá fülem, hogy szakmailag hogyan lehet hangot képezni, minek mi lesz az összefüggése az anyagok felhasználásában.

Nem minden fa alkalmas a hangszerkészítésre, befolyásolja a hangzást a tisztasága és a száliránya, minden egyes fának más a hangtónusa. Legszívesebben tölggyel és rózsafával dolgozom, de mindnek megvan a maga különlegessége. Mivel nincs két egyforma ember, így felesleges két egyforma hangszert készítenem.

Nem tartja magát kuriózumnak, szerinte erre bárki képes, aki egy kicsit is használja az eszét és elég kitartó.

– Mai napig megmaradt a hiperaktivitásom, reggeltől estig dolgozom, próbálom megvalósítani az elképzeléseimet. Ugyanígy voltam a dob- vagy gitárkészítéssel is, párszor szólt a barátom, aztán már magamtól csináltam. Most ott tartok, hogy világhírű zenészek is játszanak az én hangszereimen: Chris Daddy Dave, Mike Mangini, Borlai Gergő, Jülek Erik. Nem igazán érdekel, hogy ki mennyire híres, a lényeg az, tetszik-e neki, különlegesebb-e a többinél, érez-e benne olyat, amivel ez több, mint egy másik hangszer.

Játék közben önmagáért beszél az arcuk, hogy hogyan kezelik a hangszert. Pár perc múlva már nem azt figyelik, hogyan hangolom be, hanem örömüket lelik abban, hogy zenélhetnek. Szerintem a hangszerkészítésben az a legcsodálatosabb, amikor a használóján látod, hogy mekkora élvezettel játszik.