A gondok nevén nevezése nem szélsőség

Az egyén jogai nem uralhatják korlátlanul a közösségét – véli az Országgyűlés alelnöke.

Önt a gyökerei ide kötik. Mit őrzött meg Nyíregyházából?

Balczó Zoltán: Itt születtem, a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségiztem, családom több tagja él a mai napig ebben a városban, így rendszeresen hazajárok. Nyomon követem a város, a megye életét, ismerem az örömeit és a gondjait, így amikor a Jobbik Nyíregyházi Alapszervezete felkért, hogy vállaljam el a képviselő-jelöltséget, nem ejtőernyősként csöppentem ide.

A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Már akkor is politizált?

Balczó Zoltán: Egyetemi hallgatóként is érzékenyen reagáltam a közélet eseményeire, de ha az aktív politizálást onnan számítjuk, hogy valaki belép egy pártba, akkor ez nálam 1992 őszétől eredeztethető. A máig ható váltást 2003 ősze hozta el, ekkor lettem a Jobbik alapító tagja, melynek színeiben a 2009-ben az Európa Parlament képviselőjének választottak. Már akkor azt ígértem, hogy amennyiben a párt bekerül magyar parlamentbe, visszajövök, mert számítottak arra, hogy tapasztalataimmal segítem a Jobbik bekapcsolódását az országgyűlési munkába.

Szókimondó stílusának első jele egy éles kritika, ami a Jobbik „Rend a liberalizmus ellen” című első programjából kiérezhető. Mi a gondja a liberalizmussal? Ez egy rendszerváltó eszme.

Balczó Zoltán: A rendszerváltásra ugyan sor került 1990-ben, de nem úgy, ahogy a magyar társadalom többsége várta. Megjelentek az egyéni szabadságjogok, teret nyert a liberalizmus, de ezzel éltek vissza azok, akik neoliberális doktrínák és gazdaságszervezés révén ezt az országot olyan katasztrofális helyzetbe hozták, amelynek a következményeit viseljük, és viselniük kell a következő generációknak is. A magánosítás és a dereguláció alapelveire hivatkozva rabló kapitalizmust szabadítottak rá egy kiszolgáltatott országra, valódi verseny nélkül. Így fordult visszájára az, amitől egyébként pozitív eredményeket reméltünk. A liberalizmus akkor is feszültségforrás, amikor az egyéni szabadságjogok korlátlan teljességét képviseli a közösség érdekeivel szemben.

Az Ön pártjáról azt állítják, ma már kevésbé radikális: retorikájukban ritkábban bukkan fel a cigánybűnözés, plakátjukról eltűnt a Magyar Gárda…

Balczó Zoltán: Az Új Magyar Gárda Jobbik általi megbecsülését jelzi, hogy októberi kongresszusunkon tüntettük ki Mészáros István főkapitányt. Ami pedig a radikalizmusunkat illeti, nos az nem változott, amennyiben azt értjük alatta, amit valójában jelent: fontos társadalmi kérdések megoldása érdekében a problémák gyökereihez nyúlunk le, és tabukat döntünk. Valóban törekszünk arra, hogy a megszólalások hangneme, stílusa ne legyen riasztó, de a kényes problémákat a korábban megszokott céltudatossággal kívánjuk kezelni. A cigánybűnözésnél mindig elmondjuk: egy kriminológiai fogalmat, s nem a cigányság kollektív megbélyegzését értjük alatta. Soha nem mondtuk, hogy a bűnözés az ő esetükben valamilyen módon genetikailag meghatározott norma lenne, de az látható, hogy a bűnözés belső erkölcsi megítélése kiterjedt közösségeikben nem olyan súlyú, mint a többségi társadalomban. Ha a bűnügyi tények mögött ott van ez a szociokulturális háttér, akkor mi ezt a fogalmat használni fogjuk, de nem megbélyegzésként. Ha a fiatalkorú bűnözésről beszélünk, azzal sem azt állítjuk, hogy a fiatalkorúak mind bűnözők, csupán egy meglévő társadalmi jelenségre utalunk. A kifejezés tudatos félreértelmezői rasszizmussal, kirekesztéssel vádolnak minket, de arról nem beszélnek, hogy a programunkban a cigányság érdekében milyen terveket fogalmaztunk meg, mit tennénk az oktatás, a munkahelyteremtés terén.

Nem csak a cigányságnál szembesülnek a rasszizmus vádjával…

Balczó Zoltán: Sokan tartják pártunkat antiszemitának, és ebből kiindulva Magyarországról is ezt állítják, de ez egyszerűen cáfolható. Hazánkban a zsidóság szabadon gyakorolhatja a vallását, erre törvényi garanciák vannak, és sokszor halljuk azt is, hogy Budapest a zsidóság kulturális fővárosa, Kelet-Közép-Európában itt él a legnagyobb létszámú közösségük. Ez ellentmond a külföldi és hazai vádaskodóknak. Ettől függetlenül néhány kérdésben kitartunk a kritikáink mellett. Ha mi az izraeli-palesztin konfliktusban egyes eseményeknél az izraeli felet tesszük felelőssé, vagy olyan kemény kifejezést használunk, mint népirtás - amit egyébként az ENSZ égisze alatt született jelentés fogalmaz meg -, akkor mi csak azt mondjuk, amit az izraeli békepárti politikusok is. Ha a magyar parlamentben valaki Izrael államot bírálja, akkor egyesek szerint az már a „zsidózás” burkolt formája. Ezt mi nem fogadjuk el, de azt sem, ha izraeli érdekeltségű gazdasági ügyletek törvényt sértenek és az ország számára előnytelenek - utalhatok itt a milliárdos veszteséget rejtő ingatlancserékre. Ha pedig Izrael államfője nyilatkozik arról, hogy felvásárolják Magyarországot, akkor az az állami szuverenitásunkat megkérdőjelező magatartás, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de ettől még nem vagyunk antiszemiták.

Lassan négy éve az Országgyűlés alelnöke, sok zűrös ülést látott performanszokkal, demonstrációkkal. Durvult volna a képviselők mentalitása?

Balczó Zoltán: Más országok parlamentjét nézve sokkal durvább jeleneteket láthatunk: a spanyol, ukrán, tajvani honatyák tettlegességig fajuló vitába keverednek. Remélem, mi nem fogjuk ezt követni. Performanszok mindig is voltak, csak nem keltettek ekkora feltűnést. Amikor Medgyessy Péternél felmerült a később igazolást is nyert ügynöki múlt, a Fidesz képviselői D-209-es feliratú pólóban jelentek meg, ma pedig Kövér László országgyűlési elnökként szigorúan lép fel a hasonló megnyilvánulásokkal szemben.

Ezek között említhető a Jobbik pulpitus foglalása is a földtörvény kérdésében. Mit tett volna, ha ezen az ülésen Ön elnököl?

Balczó Zoltán: Előre tisztáztam a képviselőcsoporttal, hogy nem választhatom el a képviselői munkámat az Országgyűlés alelnöki megbízatásától, így nem fogok részt venni ebben az akcióban. A performanszokat egyébként igyekszem nem büntetéssel kezelni: amikor például a választási törvény tárgyalásakor az LMP-és képviselők a karzatról kék cédulákat szórtak le a terembe, akkor környezetvédelmi elkötelezettségükre apellálva jeleztem feléjük, addig nem folytatjuk az ülést, amíg nem szedik össze a papírszemetet. Összeszedték.

A dolgozni akaró fiatalok nagy számban hagyják el az országot a magasabb fizetésért. Őket mivel bírná rá a maradásra?

Balczó Zoltán: A megtartásukhoz prosperáló gazdaságra és egészen más gazdasági szerkezetre lenne szükség, amely igényli a hozzáadott értéket, s ehhez a szürke állományt. Ezzel szemben a magyar gazdaság fejlődését ma sokan úgy képzelik el, hogy minél több működő tőkét kell beengedni, ami majd generálja a GDP növekedését. Ez viszont csak mélyíti azt az egyensúlytalanságot, ami az Európai Unió centruma és a periféria (különösen a volt szocialista tömb) országai között áll fent. Szerintünk az államadósság évi 1300 milliárd forintos kamatterhe örökre gúzsba köti a magyar gazdaságot, ebben tárgyalásokat kell kezdeményezni, más országok adósságkönnyítésére is hivatkozva. Vissza kell szorítani továbbá a korrupciót, ami becslések szerint 400 milliárd forint közvetlen veszteséget okoz az országnak. A pénzügyi függetlenséghez a nemzeti érdekeket képviselő nemzeti bankra van szükség, amely közvetlenül a magyar Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Meg kell találni a keleti piacokat, amelyek valódi exportlehetőséggel kecsegtetnek. A gazdaságot új alapokra helyezésével tisztességes megélhetést kínálhatunk a szellemi elitnek és a dolgozni akaró fizikai munkát végzőknek egyaránt.

KM-NYZS