Hamlet a vérzivatarban

Nyíregyháza - Vérbő vígjáték – halálközelben. Mondhatni: „haláli” komédia. Torokszorító és kacagtató egyben. Épp ezért hatásos.

Lengyel Menyhért 1942-ben keletkezett filmforgatókönyvéből Nick Whitby írt színpadi adaptációt; a nyíregyházi bemutató ennek alapján készült. Hamvai Kornél fordítása (dramaturg: Szokolai Brigitta) csaknem három órás előadásban elevenedik meg. A mű – főleg a második részében – fergeteges bohózat. Puskás Tivadar kitűnő érzékkel látta meg (és láttatta) a dialógusok tragikomikus vonulatát. A jellemek némi elrajzolásával nem hagyott kétséget afelől, hogy amit nézünk, voltaképpen mese. Vagy legalábbis legenda. Legenda színházról, színészekről, a történelem markába került kisember akaratlan hőssé válásáról.

Egy rőt álszakáll

A kezdéskor a második világháború kitörése előtti percekben egy varsói teátrum közepes tehetségű társulatának életébe csöppenünk, ám mielőtt tudatosulhatna bennük, miért kell a Hamletet játszaniuk, Hitler lerohanja Lengyelországot. Ebből a szituációból bomlik ki a „színház a színházban” alapötletét variáló darab, amelyben a játék élet-halál kérdésévé válik. A lendületes dramaturgia következtében aztán működésbe lépnek a tradicionális komikumelemek: félreértések, átöltözések, személycserék, sőt szerepet kap egy szőkés-rőt álszakáll is...

Közel a katarzishoz

Lengyel Menyhért alkotása magával ragad, néhány üresjáratában azonban eltöprengünk: a Lenni vagy nem lenni túl sok mindenről akart egyszerre beszélni. Mert megpendíti a színész és a színház életmentő erejét, a történelem vérzivatarába került ember megmaradását, a boldogság és hivatás, a szerelem és házasság, sőt, a kollaborálás és ellenállás kérdéseit is. Igaz, elég felszínesen. Itt-ott közel jár a katarzishoz is, ám Lengyel (illetve Nick Whitby) gyorsan ellavíroz mellette.

Felszabadult komédiázás

Puskás Tivadar érzékletesen alkalmazta a művészi hatáselemeket, így Pálóczy Magdolna megkapó látványtervének (forgószínpadot is alkalmazó) felhasználásával jó tempójú előadást rendezett. (Igaz, az első részre ráfért volna némi szövegrövidítés...) Puskás színészei felszabadultan komédiáztak: elemében volt (a Hamlet-paródiában is remekelő) Horváth László Attila, az ő szívtipró nejét alakító Gosztola Adél, illetve Varga Norbert, Fellinger Domonkos, Tóth Zolka, Horváth Margit, Kuthy Patrícia, Rák Zoltán, Gulácsi Tamás, Jenei Judit, Varga Balázs, Tóth Károly is eleven erővel járult hozzá a sikerhez. Az előadás bizonyította, hogy érdemes Lengyel Menyhértet játszani.

Mankók

Azt, hogy egy színház jó-e vagy sem, nehéz megítélni. A szubjektív mutatók a nézőkben születnek meg, az objektívek pedig előadásszámból, eladott bérletekből állnak össze. A Móricz Zsigmond Színház mindkét téren jól áll, olyannyira, hogy jó néhány fővárosi teátrum is csak álmodozik az eredményeikről. Sokan keresik az okokat, és azt hiszem, akik pénteken részt vettek a Lenni vagy nem lenni sajtóbemutatóján, rájöhettek a titok nyitjára.

A csütörtöki próbán Jenei Juditot baleset érte: mentő, sürgősségi és hat öltés lett a vége. Másnap a színésznő mankóval ugyan, de végigjátszotta a közel három órát. Nem maradt el az előadás, a nézők kiszolgálása mindennél fontosabb volt. Biztosan választhatta volna a könnyebb utat, de ez ebben a színházban nem szokás. Sőt, még a darabba is beleszőtték a kórházi jelenetet, hangos kacaj kísérte a „vérét adta a sikerért” utalás, az pedig, amikor pedig arra kérték, hogy egy kicsit gyorsabban kapkodja a lábát, különleges mozzanat volt. A közönség és a színpadon lévők összekacsintása, egy olyan pillanat, amikor nincsenek színészek és nézők, csak egy közösség létezik. Az, amelyik imádja a színházat. Lehet, hogy ez ennyire egyszerű?

- Karádi Zsolt -