Jegyzet: Fakuljon a színes világ!

Közúti jelzőtáblák, vasúti sínek, bronzemlékművek, csatornafedelek, kábelek tűnnek el nyom nélkül. A színesfémlopás önálló iparág lett hazánkban, melyet a szervezettség és a profizmus jellemez. Egyszerűen érthetetlen, hogy ennyi év után sem tudtuk még visszaszorítani ezt a cselekedetet. Dankó Mihály jegyzete.(A törvénymódosítás most is egyre késik!) Holott életeket veszélyeztetnek, milliós anyagi kár lesz a következménye egy néhány száz forintos zsákmány megszerzésének. A köztéri szobrokról, a temetői sírokról lefeszített kegytárgyakról már nem is beszélve. Nekik semmi sem szent. Nekik a katasztrófák idején is a könnyű zsákmányszerzésen járt az eszük.

Ha nem lenne rá „piac”, nem lenne érdemes lopni! Szerintem ez a dolgok rákfenéje. S valóban, ma már a hivatalos telepeket nagyon szigorúan ellenőrzik. Mindenről papír kell, de mi van a „zugfelvásárlókkal”, a törvényi kiskapukkal? Ezek éltetik ezt az „üzletágat”? Ismerősöm szerint hiába a magyar szigor, az Unió nyitotta határok erre is megoldást jelentenek.

Szomszédaink egyes felvásárlói nem kérdezik a szajré eredetét. Talán az elkövetők „hatékonyabb” megbüntetése valóban hozhat előrelépést. Már, ha lebukik a tettes(!) (Nem lehet mindent a megélhetésre fogni, a szegénységgel magyarázni).

Nem elég csak azt a pár ezer forintot nézni, a következményekért is bűnhődjön az illető. Emellett valóban legyen a feldolgozási folyamat is jobban nyomon követhető és az ellenőrzés szigorúbb! Ebben a kimerülő nyersanyag utánpótlásban nagy szerepe van az újrahasznosításnak. De ne így!

Dankó Mihály