Igazgatói pályázat: csütörtökön felgördül a függöny

Nyíregyháza - A megyeszékhely képviselő-testülete csütörtökön közgyűlést tart, ahol a tervek szerint megválasztják a Móricz Zsigmond Színház új igazgatóját. Ketten versengenek a teátrum vezetői tisztségéért: az intézményt 15 éve igazgató dr. Tasnádi Csaba és a veszprémi Petőfi Színház művésze, a korábban Nyíregyházán is játszó Szalma Tamás. A két pályázót arról kérdeztük, mit gondolnak a színházművészet szerepéről, de természetesen mesélnek az elképzeléseikről, és arról is, hogy szerintük milyennek kellene lennie egy 120 ezres nagyváros, illetve egy megye egyetlen színházának.

A Móricz Zsigmond Színház küldetése, feladata

Szalma Tamás:

Úgy gondolom, hogy egy 120 ezres nagyváros, illetve egy megye egyedüli színháza nem lehet kísérleti. Ha az emberek betegek és gyógyszerre van szükségük, gyógyszertárba mennek és nem laboratóriumba – senki sem akar rossz vegyületekért fizetni, mindenki kész, hatékony gyógyszert akar. Azok a kultúraszeretők, akik ma a Móricz Zsigmond Színházba járnak, készek arra, hogy befogadják azt, amit a színpadon látnak. A sikert az dönti el, hogy mire használjuk a közönség meglévő bizalmát és hogy milyen módon sáfárkodunk vele.

Nem az a cél, hogy a nézők egy-egy előadás után ugyanazt gondolják, amit mi akarunk, de ha jól végezzük a dolgunkat, a kettő közelíteni fog egymáshoz. A közönség szükségleteit kell kielégítenünk, és nem az igényeit, fel kell mérni a teherbírásukat, de hiba bármit is rájuk erőltetni. Komolyan kell vennünk a nézők óhaját, nevezetesen azt, hogy részt akarnak venni az előadásban, és hogy érteni akarják, mi történik a színpadon. De azt nem szabad elfelejteni, hogy ők is hozzá akarják tenni a saját véleményüket, ezért nem szabad megmondanunk, hogy egy-egy előadás kapcsán mit kellene érezniük, gondolniuk.

A színház játék. Olykor véresen komoly, máskor könnyebben emészthető, egyszer szakrális, a következő pillanatban posztdramatikus, posztmodern, stb. De akkor is játék, ami minden pillanatban az erősödő polgárság rendelkezésére áll. Estéről estére négyszáz ember lelkét megérinteni: ez a feladat. Az az optimális, ha kézen fogjuk őket és magunkkal visszük, de az nem jó megoldás, ha fentről lekiabálunk nekik, hogy gyertek velünk.

Olyan színházra van szükség, amire büszkék az emberek, de nem csak azok, akik rendszeresen oda járnak. Fontos, hogy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat ne csak az értő kevesek érezzék a magukénak, ehhez pedig állhatatosságra van szükség. A színháznak modernnek kell lennie, de nem szabad csak ebben hordoznia az üzenetét.

Nekem semmi bajom sincs a népszínházzal, hiszen abban nőttem fel, ezért aztán az a fajta modernségi licit, ami mostanában divatos, számomra túlzó, néha bizony nevetséges. Azt tapasztalom, hogy a mai „színházcsinálók” egy része nem a nézőre figyel, hanem arra, hogy ki tudja újításban, kísérletezésben felülmúlni a másikat. Úgy gondolom, hogy a színháznak alapvető emberi problémákkal kell foglalkoznia. A ma oly divatos aktualizálás inkább személyes sértettségből fakad, vagy napi politikai ideológiai véleményeket közvetít, ezzel veszélyeztetve a színház örök aktualitását.

Dr. Tasnádi Csaba:

Úgy vélem, felbecsülhetetlen a felelősségünk a magyar színházzal, a magyar színjátszás hagyományaival szemben egy olyan városban és megyében, ahol egyetlen hivatásos színtársulatként közvetítjük nézőinknek a drámairodalom remekeit. Kultúrmissziós tevékenységünk súlya csak többszöröződik az itt élőkre vonatkozó statisztikai adatok ismeretében, melyek a foglalkoztatottságot, a jövedelmi viszonyokat és a halmozottan hátrányos helyzetet elemzik.

Ma s az elkövetkező években, amíg a mindenkit sújtó válságból végérvényesen talpra nem áll a gazdaság, azt hiszem, legfontosabb feladatunk mindenáron az értékmegőrzés, a művészi színvonal változatlan szinten tartása. Igyekszünk kultúra-közvetítő feladatunknak eleget tenni, nemcsak a színházi évadban, hanem a nyár folyamán és a Vidor Fesztiválon is, szem előtt tartva nemcsak a helyi, hanem a turisztikai szempontokat is.  Az elmúlt évadokban kialakult közérdeklődésre számot tartó, korosztályokat és különböző igényeket lefedő széles műfaji kínálaton nem szabad változtatni.

Meggyőződésem, hogy a zenés színház, vagy egy bulvár bohózat éppúgy alkalmas lehet a valódi-színház megteremtésére, mint az antik tragédiák, a nagy klasszikusok, vagy egy mai abszurd játék. Manapság, amikor a legfiatalabb korosztály ízlését és világlátását egyre inkább a televízió és az internet határozza meg, fokozott felelősség hárul ránk, színházművészekre, hogy megszerettessük és megismertessük az élő művészet csodáival a gyerekeket és a kamaszokat. Sokszor szélmalomharcnak tűnik a küzdelem a kultúramímelés- és rombolás mindennapi áradásával szemben, de nem szabad feladnunk.

Továbbra is állítom és hiszem, hogy egy vidéki repertoárszínháznak műsorpolitikailag nagyon széles skálán kell mozognia. Hittérítői szép feladat a befogadót különböző hatások alá vonni, látókörét tágítani, finoman befolyásolni, lelkileg-szellemileg megmozgatni, szeretettel terelgetni, szenzitivitását fokozni. Nyíregyháza és a megye közönsége mindig is szerette és bizonyíthatóan szereti színházát, figyel rá, a magáénak érzi. Igazgatásom évei alatt egyik legfontosabb célom az volt, hogy megőrizzem ezt a szeretetet, hogy méltók legyünk rá, s ha lehet, saját igényből fakadóan még többen, még gyakrabban látogassák a színházat, még több örömük teljen benne úgy, hogy ugyanakkor a darabválasztás s az előadások színvonalából egy jottányit sem engedünk. Szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy a Móricz Zsigmond Színház márkanév, szakmai garancia, művészi védjegy.

Részletek a Kelet-Magyarország szerdai számában és a kelet.hu-n.