Mindenki lakik valahol

Nyíregyháza - Az alkotás történelmi ideje lét és nemlét kérdéseivel szembesít.Török Sándor művének főszereplője az 1930-as évek közepén Budapesten vándorol albérletből albérletbe, miközben megelevenedik előtte a város kaotikus emberi világa.

Rengeteg ragyogó részlet

Török Sándor 1937-ben megjelent munkája, a Valaki kopog négyszáznegyven oldalon tizenkét szoba történetét láttatja. A realista próza az „extenzív totalitás” jegyében megszámlálhatatlan figura édes-bús, időnként tragikus történetét mondja el. A terjedelmes kötet alapján Kardos Tünde és Forgács Péter írt színdarabot, amely 1936-ban játszódik.

Az átdolgozók forgatókönyvükben megtartották a Török Sándor-i könnyedséget és filozófiát, humort és borzongást, ám a játékba beemelték saját művészi tapasztalataikat is. Csakhogy más az epika és a dráma tűrőképessége; ami az epikában az ábrázolás gazdagságát, a teljesség hitelét jelenti, az a színházban szétszórtnak tűnik.

A nyíregyházi bemutató ellentmondása éppen ebben ragadható meg: az ifjú író, Sanyi (Horvát Sebestyén Sándor) odüsszeiája oly mértékben dominál, hogy többnyire elvész benne a filozófiai tartalom. A regény az ő naplója, amelyben hangsúlyos a Cenzorral (Horváth László Attila) folytatott beszélgetés. Ez a színpadon szétdarabolódik, több részben szólal meg, így drámaiságából is veszít. Forgács Péter rendezésében rengeteg ragyogó, lírai és komikus részlet van, ezek azonban széttartó módon uralják a művet, megnehezítve a befogadó értelmezési lehetőségeit.

Élményszerű színészi munka

Az Ez az enyém! számos kiváló színészi teljesítménnyel jellemezhető. Szabó Márta frenetikus Pollák bácsija, Széles Zita és Kosik Anita drámai énekbetétei felejthetetlenek. Ugyancsak élményszerű Bárány Frigyes, Kuthy Patrícia, Varga Norbert, Horváth Réka, Puskás Tivadar, Illyés Ákos, Nyomtató Enikő, Jenei Judit, Gulácsi Tamás és Gyuris Tibor játéka. Márkos Albert több műfajt egyesítő muzsikája, Füzér Anni izgalmas díszletei, Balla Ildikó jelmezei Forgács koncepciójának eleven részei.

A „zenés ágyrajárás” alcímű, (a színészek magánéletére is rápillantó) produkció olykor poétikus, olykor vaskos, egyben szellemesen megkomponált epizódok sorát kínálja; ezek számának kurtítása, némelyek helyének (esetleges) megváltoztatása, az előadás rövidítése hozzájárulhatna a rendezői elképzelés radikalizálásához, a katarzis erősítéséhez.

Merthogy Török Sándor alkotásának történelmi ideje lét és nemlét kérdéseivel szembesít. És ezt kellene még jobban nyomatékosítani.

- Karádi Zsolt -