Búcsú a karnagy úrtól

Nyíregyháza - Barátok, kollégák, egykori tanítványok és kórustagok vettek végső búcsút szombaton a Nyíregyházi Főiskolán Fehér Ottó karnagytól, főiskolai docenstől, hogy aztán vasárnap a gyászoló család körében visszaadják testét a természetnek, s a Dunába szórják a hamvait.

A folyó elviszi a hamvakat a tengerbe, onnan bekerülhetnek az óceánba, s így lesznek a világegyetem részei mindörökre. Ugyanakkor a hullámok emlékeztetnek arra a sodrásra, arra a lendületre, ami Fehér Ottó tanár úr munkásságát végigkísérte mind a főiskolán, mind a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatán. Számára most már elhallgattak a kórusmuzsika sokszínű hangjai, hogy átadják helyüket a természet békés, lágy dallamainak, a dunai táj végtelenül nyugodt harmóniájának.

Mindig a teljességre, a tökéletességre törekedett karnagyi munkája során. Szerette a kihívásokat: az új, modern, szokatlan művek megtanítását, vezénylését is örömmel vállalta fel a klasszikus szerzemények mellett.

A főiskolán eltöltött több évtized során ének szakos hallgatók sokasága tanulta el tőle a karvezetés titkát, s mozdulatai óhatatlanul is tovább élnek tanítványaiban, majd azok növendékeiben.

Ha dolgozni kellett, akkor mindenkitől megkövetelte a munkát, nem volt lazítás. Ugyanakkor közösségi ember is volt, szerette a társasági életet. Jól tudta, hogy egy karnagynak közösségi embernek is kell lennie, hiszen a kórusának ő a motorja, az összetartó ereje, a folytonos lelkesítője.

Ismerve tanár úr mentalitását, a kórusmuzsika iránti elkötelezettségét, biztosak vagyunk abban, hogy már megszervezte ott fenn a magasban is az angyalok szépen zengő kórusát.

Tisztelt Tanár Úr!

Örökre velünk marad, az emlékét kegyelettel megőrizzük!

Az egykori tanítványok és kórustagok