A lélegzete is elakadt a góltól

Pócsi Balázs győztes fejessel vette ki a részét a lendületbe jött Tiszakanyár meneteléséből.Vasárnaptól vasárnapig kilenc ponttal gazdagodott a Tiszakanyár, ezzel az NB III-as futballcsapat bajnokságbeli legjobb periódusát futja. A Diósgyőr II (1–0), a Tiszaújváros (2–1) és a Szatmár Unió FC (1–0) elleni győzelmek következménye még továbbá, hogy a hetedik helyen álló legénységnek még nem kell lemondania az osztályozót érő pozíciókról, hiszen az adott esetben ráadást érő, jelenleg a Hajdúböszörmény által birtokolt hatodik hely már csak négypontos távolságra van Koskovits György legénységétől.

Ünneplés? Csak a meccs után

A kanyáriak legutóbb hazai pályán amolyan ki-ki mérkőzést vívtak a Szatmár Unióval, a kilencven perc arról döntött, hogy melyik fél marad versenyben a bennmaradásért. Nos, Pócsi Balázs fejesgólja az otthon játszó fél számára hagyta nyitva az ajtót.

– Ez volt a bajnokságbeli első gólom, ami olyan értelemben nem meglepő, hogy a posztom védő, így elsősorban hátul akad dolgom – mondta a nyerő ember, Pócsi Balázs. – Mégis azt mondom, hogy érett már ez a találat, hiszen lőttem már fölé is, mellé is, kapufát is, csak a háló nem akart megrezdülni. Ősszel a Vác elleni kupameccsen például tíz perc alatt három ziccert puskáztam el, akkor egymagam dönthettem volna el a továbbjutást. Ezúttal szöglet utáni fejesből vettem be a gyarmati kaput, és mondhatnám, hogy majd’ szétvetett a boldogság, de igazság szerint a fejes közben kaptam egy ütést az oldalamra, így gólöröm helyett ápolás következett.

Jöttek volna a többiek is, hogy a nyakamba ugorjanak, de én elhesegettem őket, mert alig kaptam levegőt. Végül túléltem, így ha az idei első találatom megünnepléséből nem is, a meccset követő György- és Péter-napból már ki tudtam venni a részem.

Tavasszal újra a stabilitás az úr Kanyáron, hiszen az eddig lejátszott kilenc meccsen mindössze nyolc gólt kapott a csapat – abból hármat Ibrányban. A védelem teljesítményéről ez a mutató önmagáért beszél.

Felnéz az idősebbekre

– Elkaptuk a fonalat, és talán mostanra állt igazán össze a csapat, legalábbis az eredmények erről árulkodnak – mondta a 20 esztendős titán, aki hodászi illetőségű, onnan került a Nyírsulihoz, majd az ifikorból kiöregedve 2011 nyarán igazolt jelenlegi állomáshelyére, Tiszakanyárra. – Az utóbbi meccseken új szerkezetet alkalmazunk, a rutinos Göncz Bertalan előtt játszok amolyan emberfogót. Azért is jó ez a szisztéma, mert az ellenfél csatárai nem tudják lendületből ránk hozni a labdát.

Nagyon szeretek Berci előtt játszani, a köztünk lévő huszonhárom évnyi korkülönbség ellenére is remekül megértjük egymást. Amúgy is felnézek az idősebbekre, és örömmel veszem, ha az „öregek” egy-egy jó tanáccsal látnak el.

Meglehet, a teljes NB III-as mezőny doyenjének a tiszakanyári lesz pályafutása utolsó állomása, de Pócsi Balázs előtt még hosszú évek állnak ahhoz, hogy akár magasabb szinten is szerepeljen.

– Egyelőre csak az foglalkoztat, hogy a Tiszakanyárral meghosszabbítsuk a harmadosztályú tagságunkat, és ebben a remek közösségben tudjak még szerepelni ebben az osztályban – beszélt a közeljövő terveiről a fiatal védő. – Aztán persze jó lenne magasabb szinten is futballozni, de tudom, sokat kell még fejlődnöm. Ami a csapatot illeti, minden pontra szükségünk van célunk eléréséhez, így szombaton az éllovas Kisvárda otthonába sem feltartott kezekkel lépünk pályára. Azaz lépnek a többiek, hiszen legutóbbi örömömbe egy kis üröm is vegyült, hiszen a Szatmár ellen megkaptam az ötödik sárga lapomat.

Utána viszont mindent bevethet a védő, hogy hátul ugyanilyen stabil maradjon a csapat, és ha lesz következő gólja, talán az örömre is marad szuflája.