Jegyzet: Nem 1–7-ig tartó sokk

Az én generációm szinte csak és kizárólag a kudarchoz szokott a magyar futball kapcsán, mégis a mai napig milyen nehéz megemészteni az irapuatoi 0–6-ot, a bukaresti 0–3-at és az amszterdami 1–8-at. Bodnár Tibor jegyzete.

Akkor el lehet képzelni, hogy egy olyan futballkultúrában, mint a brazil, mit váltott ki a hazai rendezésű vb-n elszenvedett 1–7.

Ezzel együtt nem kétséges, a brazilok megérdemelték a sorsukat. No, nem a lelátón síró gyerekek és a világbajnoki trófea másolatát magához szorító, megtört bácsika, hanem a műmájer sztárjaik. Azok, akik ahelyett, hogy sportoltak volna, elsírták magukat a pályán már a kezdés, vagy éppen a Chile elleni tizenegyesrúgások előtt. Azok, akik a sérült Neymar mezét lobogtatták a kivonuláskor, ahelyett, hogy a dolgukra koncentráltak volna.

Az igazi braziloktól (Zico, Falcao, Romário, Ronaldinho, Kaká) azt szoktuk meg, hogy futballoznak, nem pedig szerepelnek. Ők a gólokat szórták, nem pedig ötpercenként a keresztet magukra. Ők tudtak meccseket nyerni, míg a Fred nevű csatárt észre sem vettük a pályán. Nemcsak ezért fog 1–7-nél tovább emlékezni az egész világ erre a meccsre, a németek gálájára.

- Bodnár Tibor -