2016.11.17. 11:55
Akitől Törőcsik bocsánatot kért
Nyíregyháza - Szikszai Mihály kerek dátumhoz érkezett: a Szpari korábbi játékosa hatvan éves születésnapját ünnepelte.
Nyíregyháza - Szikszai Mihály kerek dátumhoz érkezett: a Szpari korábbi játékosa hatvan éves születésnapját ünnepelte.Repül az idő. Erre persze nem most döbbent rá Szikszai Mihály. A nyíregyházi futball aranygenerációjának oszlopos tagja a minap ünnepelte hatvanadik születésnapját. A Szpari saját nevelésű futballistájának pedig volt, és szerencsére van mire emlékezni. Elvégre a manapság is szinte versenysúlyát tartó játékos karrierje bővelkedett a kiemelkedő eseményekben.
Csak a gyors számvetés erejéig: pályafutása 1970-ben kezdődött, 76-ban a Csepel színeiben debütált az NB I-ben (tizenkét meccsen erősítette a „szigetlakókat”...), majd katonaként – erre már csak a nagy öregek szisszennek fel – az egykoron Szentendrén székelő Kossuth KFSE-ben húzott le két évet.
Egyből kirakták – a jobb szélre
A bakacsapat nem akárhol, az NB II-ben vitézkedett akkortájt, mígnem később eltűnt a süllyesztőben. Szikszai Misi 79-ben tért vissza Nyíregyházára, ahol további 118 élvonalbeli mérkőzésen szántotta fel a gyepet. Záróakkordként 1990 nyarán igazolt Sényőre, újabb nagy alakítások után 43 évesen, ennek az egyesületnek tagjaként hagyta abba a labdarúgást. A településtől viszont nem szakadt el, olyannyira, hogy idestova 26 éve szolgálja a helyi fociegyletet.
– Csontvázgyerekként gyors voltam, egyből kiraktak jobb szélre – idézte fel a kezdet kezdetét az ünnepelt, Szikszai Mihály. – A nyíregyházi nagy csapatban már középpályásként játszottam, ahogy öregedtem úgy kerültem egyre hátrébb, belső védőként fejeztem be. Mind közül talán a legemlékezetesebb meccs az volt, amikor 1981-ben, Újpesten 2–1-re sikerült nyerni. Abban a szezonban a Szpari a hetedik helyen végzett az NB I-ben, ami újoncként hatalmas eredménynek számított. Nem sokszor találtam a kapuba, de akkor én rúgtam a győztes gólt a Dózsának.
– Ez már csak azért is örökre megmaradt bennem, mert az Újpest abban az időben szinte verhetetlen volt hazai pályán, sőt rendre megszórta főleg a vidéki csapatokat. A legjobb játékos is náluk szerepelt, aki ellen valaha futballoztam. Törőcsik András olyanokat tudott a labdával, amit nem lehet tanítani. „Törőről” csak annyit: általában én „gyilkoltam”, egyszer szabálytalankodott velem szemben az egyik mérkőzésünkön, emiatt cserére kényszerültem. A lefújást követően bocsánatot kért, ekkor még nagyobbat nőt a szememben.
Többet ér bárminél
...és, hogy Szikszai Mihály milyen ember? Erről egy történet szolgáljon tanulságul.
– A Nyíregyháza 1990-ben még kétéves szerződést kínált, csak éppen én időközben már kezet fogtam Pehely Zoltánnal, ami akkor és azóta is többet ért bármilyen megállapodásnál – mesélte a korábbi jeles hátvéd. – Sándor István volt a Szpari edzője, mondtam neki, hogy Sényőre igazolok és tartom a szavam, ő erre csak annyit reagált: „Misikém, maradj ilyen ember egész életedben!” Nem azt néztem, milyen osztályban van a csapat, egyébként a megye kettőben szerepeltek, sokkal inkább az érdekelt, ki „csinálja” a futballt.
Népünnepély volt minden meccs
– Így ismerkedtem meg Pehely Zoltánnal, akinek irányításával aztán megindult a szekér és nem álltunk meg csak az NB II-ben. Egy ilyen kis településnek, mint Sényő óriási teljesítmény volt ideig eljutni. Olyan csapatok látogattak hozzánk, mint a Diósgyőr, a Szpari, vagy a Kecskemét. Valóságos népünnepély volt minden meccs. A Nyíregyháza ellen 2500 néző jött ki, a fákon is csüngtek. Lehet, túl magasra jutottunk, mert ugyan nem estünk ki, de egy év elteltével visszaléptünk.
- Koncz Tibor -
Hamar elrepültek az évek
Talán Szikszai Mihály nem sértődik meg, ha leírom, nyomatékosan megkért: csak szerényen, semmi felhajtás ne legyen a cikkben. Nos, próbáltam állni a szavam, holott nála jóval kevésbé sikeres futballistákról zengett korábban ódákat a szaksajtó.
– Szerintem egy ilyen öreg emberre már senki nem kíváncsi a maiak közül – eresztett el félmosolyt a sényői mindenes. – Mindmáig gyerekekkel foglalkozom, a megye egyes csapatnak segítek, ott, ahol éppen szükség van rám. A hazai meccseken például főrendező vagyok. Egyelőre úgy élem meg az egészet, hogy a két térdem már százhatvan éves, és bár ez egy kerek dátum, különösebben nem foglalkoztat, tartom magam, ahogy tudom. Annyi a kellemetlen, hogy hamar elrepült a hatvan év.