Aki belekóstól a győzelem ízébe, az bizony örökre megfertőződhet

Nyíregyháza - A Nyíregyházi Sportcentrumban világos követelményrendszerben dolgoznak az edzők és a sportolók egyaránt. Interjú Kósa Árpáddal, a Nyíregyházi Sportcentrum volt ügyvezetőjével, a nyíregyházi kabinetiroda vezetőjével.

A teremsportágakban bajnoki szünet van, így a röplabdában is. A nőknél régen látott, az utánpótlás eredményeit is szem előtt tartva páratlan sikert ért el a nyíregyházi csapat. A Fatum-Nyíregyháza a felnőtteknél a kupagyőzelem után a második helyet szerezte meg a bajnokságban a Békéscsaba mögött.

A közvetlen utánpótlás-vonalon viszont taroltak a nyíregyháziak, hiszen a juniorok és az ifik is mattolták a döntőben a csabaiakat. A sikerek egyik kovácsa Kósa Árpád, aki eddig a Nyíregyházi Sportcentrum ügyvezetőjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket a sikerekben. A Magyar Röplabda Szövetség elnökségének tagja készséggel válaszolt kérdéseinkre, immáron a nyíregyházi kabinetiroda vezetőjeként.

Milyen érzés volt a bajnoki döntő két hazai meccsén rápillantani a lelátókra, és átélni azt a fantasztikus hangulatot, ami a találkozókat jellemezte? Hathatós visszajelzése volt annak, hogy megérte az a sok befektetett energia, aminek remélhetőleg csak az első gyümölcsét jelentette a bajnoki ezüst, illetve az azt megelőző kupagyőzelem.

Leírhatatlan volt az élmény. Mi öt esztendeje úgy indultunk, hogy az NB I.-be éppen visszajutott csapat a Vasvári Gimnázium tornatermében, mindössze húsz néző előtt játszotta a bajnoki mérkőzését. Ekkor bízott meg dr. Kovács Ferenc polgármester úr azzal a feladattal, hogy a városunkban nagy hagyományokkal rendelkező sportágat karoljuk fel a Sportcentrum által, és próbáljuk meg versenyképessé tenni. Visszatekintve ez egy hihetetlenül hosszú út volt, de lépésről lépésre, egy remek szakmai gárdával közösen felépítettük azt, aminek ez az év egy nagyon fontos állomása volt.

Hosszú út vezetett a sikerekhez, így utólag visszagondolva mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Egyszer összeírtam – egy profi csapat esetében közel 150 elemet tudtam beazonosítani, amely meghatározhatja a sikert vagy a sikertelenséget. Nehéz ezek közül kiválasztani a legfontosabbakat. Mindenesetre nekünk úgy kellett utolérni a mezőnyt, hogy mindeközben a magyar női röplabdázás és a bajnokság színvonala az elmúlt 3–4 évben rohamléptekkel fejlődött. Mindeközben messze nem mi voltunk, és vagyunk a legtehetősebb együttes, így a legfontosabb a befektetett munka, a szakmai stáb folyamatos önképzése és a győztes típusú játékosok megszerzése volt minden évben. Úgy tűnik, ezek vezettek – persze sok más mellett – a sikerhez.

Örömteli, hogy az élcsapatot jelentő felnőtt együttes mögött ütőképes utánpótlás van, a női vonalon minden korosztályban az ország legjobbjai között vannak a nyíregyházi fiatalok. Előbb az U21-esek vágtak vissza a békéscsabaiaknak, majd az elmúlt héten az ifik, és bajnoki aranyakat szereztek. Ez mindenképpen biztató a jövőt nézve.

A Nyíregyházi Sportcentrum ma már az ország legjobbjai között van számtalan sportágban, ami az utánpótlás-nevelést illeti. Világos követelményrendszerben dolgoznak az edzők és a sportolók egyaránt, ez hozza meg a sikert. A kiválasztás az a terület, ahol javulni lehet és kell még. Mindenesetre a röplabda esetében is úgy tűnik, hogy van jövőkép. Én azzal lennék elégedett, ha minden évben legalább egy saját nevelésű játékost be tudnánk építeni a felnőtt keretbe.

Az ön életében lezárult egy, a Nyíregyházi Sportcentrum élén betöltött, sok sikert hozó korszak, hiszen immáron a nyíregyházi önkormányzat kabinetirodájának vezetője. Van-e önben esetleg hiányérzet, amit még szeretett volna megvalósítani?

Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy a polgármester úr felkért erre a munkára. A sport egésze hozzám tartozik immár, ezért lesz lehetőségem még az eddigieknél is átfogóbban segíteni ezt a fantasztikus szegmensét az életnek. Hogy van-e hiányérzetem? Talán kettő. Néhány éve nagy álmom volt bizonyítani az utánpótlásfutball területén. Nagy lendülettel fogtunk hozzá a kollégákkal. Megalapítottuk – Neumann Gáborral – a Bozsik Akadémiát, pályákat építettünk, egyedi minőség-ellenőrző rendszert dolgoztunk ki és vezettünk be… és hosszan sorolhatnám. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mivel egy teljesen önálló cég üzemeltette a felnőtt futballt, ezért ennek így nem volt kifutása. Most nagyon szurkolok a Szparinak, hogy legyen sikeres, hiszen ott immár egy kézben összpontosul minden, ami foci. Nos, a röplabdában pedig szívesen emeltem volna magasba a bajnoki trófeát is egyszer, vagy menedzseltem volna végig egy Bajnokok Ligájába jutást. Ismerve azonban az utódaimat a klubnál, nincs kétségem afelől, hogy belátható időn belül ezek is bekövetkeznek majd.

Az élet más területén fog dolgozni, de ez bizonyára nem jelenti azt, hogy elszakad a sporttól. Csak most másként tudja segíteni. Ön is így gondolja?

Ez nem is lehet kérdés. Aki ezt a közeget egyszer megismeri, vagy belekóstol a győzelem ízébe, az örökre megfertőződik. Én is így vagyok ezzel. És nem is szeretnék kigyógyulni.

- Mán László -