Egységben a lélek és a test

Nyíregyháza - A kóruséneklés mellett zongorázik, kürtön játszik, s a magyar válogatott tagjaként futóversenyeket is nyer.

Nem sok diák mondhatja el magáról, hogy az éneket a nagyapja tanítja, az énekkari próbákat pedig az édesapja tartja. Ebben a különleges helyzetben van Szabó Hunor, a Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola immár nyolcadik osztályos diákja, ráadásul mind a két pedagógus beírta már a nevét a magyar kórusmuzsika történetébe, hiszen a nagyapa Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, a Cantemus kórus­intézmény igazgatója, az édesapa pedig Szabó Soma Liszt-díjas karnagy, a Cantemus Fiúkórus, a Cantemus Ifjúsági Vegyeskar és a Cantemus Vegyeskar vezetője.

A legjobban teljesíteni

Az előbb szándékosan fogalmaztunk úgy a szerencsés szó helyett, hogy Hunor különleges helyzetben van, hiszen először éppen arról faggattuk, a mindennapi iskolai életben hogyan éli meg ezt a rokonságot.

– Előnyei és hátrányai is vannak annak, hogy nagyapa és édesapa tanít engem. Nagy előnyt jelent, hogy tudnak nekem segíteni a zenei területen, ha valamit nem értek. Hátránya, hogy az osztálytársak vagy az iskolatársak más szemmel néznek rám, ha én ötös dolgozatot írok, pedig nincs itt szó semmiféle csalásról. Igazából nem köteleznek arra, hogy jobban teljesítsek, mint mások, de azt elvárják, hogy önmagamhoz képest a legjobbat hozzam ki magamból, a tudásom alapján a legjobbat teljesítsem. Igazából örülök, hogy ilyen különleges lehetőségeim vannak, hiszen nagyon sokat tanulhatok tőlük, s tetszik is, hogy ilyen mélyen beleláthatok a munkájukba – magyarázta Hunor.

Nem túlzás azt mondani, hogy beleszületett a zenébe, hiszen a szűkebb és a tágabb rokonságban mindenki zenével foglalkozik. Természetes volt számára születésétől kezdve a zene, hiszen nemcsak otthon hallotta a muzsikát, de a szülei elvitték a Cantemus Vegyeskar próbáira és hangversenyeire is egészen kis korától kezdve. Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy Hunor a Kodály-iskolában nőtt fel. Így aztán az sem véletlen, hogy a zeneiskolában hangszereken is tanul. Másodikos kora óta zongorázik, három éve pedig kürtön is játszik.

Jó tanuló – jó sportoló

– Nehéz megmondanom, hogy melyik hangszer áll hozzám közelebb. Mind a kettőt szeretem és lelkesen várom a zeneiskolai órákat. S hogy lehet a kettőt összeegyeztetni? Úgy gondolom, hogy egy zenésznek zongoráznia tudnia kell, mivel ez az alapja mindennek. A zongorán sok hangot kell egyszerre játszani, a kürt pedig egy dallamhangszer, ami egy kicsit kinyílás a zongorához képest. Szerintem könnyen lehet a kettőt egymás mellett tanulni, nekem legalábbis megéri – magyarázta Hunor, aki egyébként kitűnő bizonyítványt vitt haza a tanév végén, sőt az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Magyarország jó tanulója – jó sportolója” kitüntetésben részesítette.

Ezzel el is árultuk, hogy az éneklés és a zenélés mellett a sport is nagyon érdekli, ráadásul nem is akármilyen eredményekkel büszkélkedhet. Különböző távú futószámokban tavaly és az idén is megnyerte a megyei bajnokságokat, az országos diákolimpián pedig a 2500 méteres távon és 600 méteren is a dobogó tetejére állhatott fel, mégpedig diákolimpiai csúccsal. Futóteljesítményére a magyar atlétikai szövetség is felfigyelt, így a magyar válogatott színeiben a lengyelországi Lowiczban megrendezett nemzetközi versenyen 2017-ben és 2018-ban is aranyérmet szerzett ezer méteren.

- M. Magyar László -

A zenéléshez fontos a fizikai erőnlét is

– Az iskolában vannak futószakkörök, mindennap van testnevelésóra, van triatlonszakkör is. Elkezdtem én is járni Kisgátiné Julika néni futóedzéseire iskolai szinten. Ezt igazából heti egyszer csinálom, mellette hetente háromszor úszni is járok az iskolai úszásórák mellett, mivel ez nagyban segíti a futást is. A versenyek időszakában több a futóedzés, mint az úszás. Tavaly óta veszem komolyabban a futást, s jöttek is az eredmények. Úgy gondolom, hogy a zenélés és a sport jól kiegészíti egymást, a zenéléshez szükség van fizikai erőnlétre is. Kodály Zoltán is fontosnak tartotta a test és a lélek egységét. Szeretném jó ideig folytatni mind a kettőt, mert mindegyiket nagyon szeretem – magyarázta Hunor, majd végül arra a kérdésre, hogy mi lesz majd a nyolcadik osztály elvégzése után, így válaszolt:

– Egyre kevésbé tudom, hogy mi szeretnék lenni. Kicsi koromban azt mondogattam, hogy operaénekes leszek, de ez a vágy most nincs meg bennem. Nehéz a választás, mert sok minden érdekel…