A nőkért birkózunk

Nyéki Zsolt

Minden lányt simán földhöz vágott a középiskolai birkózóversenyen, de miután a döntőben is leteperte ellenfelét, és a bíró a magasba emelte a kezét, ünneplés helyett kifütyülték. Nem kapta meg a győztesnek járó tiszteletet. Azért nem, mert korábban úgy döntött, lányból fiúvá lesz, és nemváltásához jókora mennyiségű tesztoszteront, férfihormont kapott, amitől sokkal-sokkal erősebb lett, mint a lánynak maradó diáktársai. Az Egyesült Államokban (hát hol máshol…) Mack Beggs esete intő példa, hogy ha egy társadalmi közösség a fejlettség fokmérőjének tekinti a nemek szabad választhatóságát, az milyen gyorsan szembesít addig nem látott konfliktusokkal.

Nagyot változott a világ, és benne a nemek harca. A szüfrazsettmozgalom célja még az volt, hogy a nők is megkapják a választójogot és az egyenlő esélyeket az oktatásban, a munkavállalásban, a közéletben. (Apropó: Európa és a világ egyik nagy-nagy etalon országában, Svájcban a nők csak 1971-ben nyerték el a teljes választójogot, akkor sem minden kantonban. Nem árt erre emlékeztetni, amikor erkölcsi és morális példabeszédek érkeznek nyugatról keletre.) Napjainkban a genderideológia jelenti a forradalmat, amelynek épp a nők eshetnek áldozatul. Akár úgy, hogy a sportversenyeken férfiak verik meg őket (az új amerikai elnök, Biden első intézkedéseinek egyike volt, hogy engedélyezte a férfiként született, transznemű sportolók indulását nők között), akár úgy, hogy az elvi csatározásokban észrevétlenül eltűnik a lelkükből a nőiség.

Nincs attól természetesebb ma már, mint hogy a nők szabadon dönthetnek, hol, mit és mennyit tanulnak, milyen munkakört pályáznak meg, s hogy mit áldoznak fel, ha belevetik magukat a karrierépítés sűrűjébe. Ám van az a pillanat, amikor mégis le kell mondaniuk minderről, de aki ide elérkezik, annak ez a boldog csodavárás pillanata: bekuckózva a szív alatt kihordani egy új életet. Nem véletlenül szépül meg minden kismama. Szóljon erről nőnapi ráadásként Shakespeare: