Nem kell rágyújtani

Ez komoly próbatétel, így aztán hetekig nem is kávéztam, hogy ne legyen kísértés. Korábban próbálkoztam tapasszal, az adag csökkentésével. Nem jött be, gyenge voltam. Aztán sokáig köhögtem, elmentem szakorvoshoz. Akkor döntöttem úgy, hogy leteszem. Másnap reggel már nem gyújtottam rá, a megmaradt paklit eltüntettem, a gyújtókat úgyszintén. Nem volt könnyű, hiányzott az a megszokott sor: előkapom a dobozt, kiveszek belőle egy szálat, gyújtó és az első nagy slukk. Igyekeztem elterelni a figyelmet erről.

Ahogy teltek a napok, úgy lett könnyebb az egész. Egy-egy sör vagy pohár bor mellé sem kívántam, miként egy bőséges ebédet követő ejtőzésnél sem. Ezek mind siker­élményt, megerősítést jelentettek, és eljutottam addig, hogy amolyan tesztelésként odamentem a dohányzó kollégák mellé. Nem kaptam kedvet, és ezt a cél közelségének tekintettem. Nem mondom, néhányszor eszembe jutott, hogy milyen érzés volt egy-egy nyugtató füstölgés, ám sikerült keménynek lennem. Lassan hetedik esztendeje, hogy egyetlen slukkot sem engedtem meg magamnak.

Sokkal jobb így, egyértelműen érezni a pozitív hatásait, ráadásul anyagilag sem elhanyagolható a megtakarítás. Titok nincs, egyszerűen nem kell rágyújtani. Ez könnyű, ám addig eljutni nagyon nehéz, de nem lehetetlen.