A Real után a szívének is kedves Várda

A fényes diadalt követő koreográfia egyik – szó szerint – felemelő pillanataként Rozsnyai Béla indult légiútra. Természetesen a játékosok jóvoltából.

Várda SE: Mellettük állt az egész város

– Régen dobáltak fel, utoljára 2006-ban, amikor a Nagybányával feljutottunk az ottani NB II-be – közölte hétfőn reggel, meglepően fitten a Várda SE edzője. Rozsnyai Béla ugyanis viszonylag korán hazaindult, így is éjfél után ért lakhelyére, Nagybányára. – Azzal a klubbal, amellyel korábban kétszer játékosként, egyszer segédedzőként kerültem fel a román élvonalba. A legemlékezetesebb pillanat kétségkívül az volt, amikor 1983-ban a Kupagyőztesek Európa Kupájában szerepelhettem a Real Madrid ellen és például Nagybányán 0–0-át értünk el, a visszavágón aztán kikaptunk 5–2-re. Persze, én úgy vagyok vele, a sikert nem lehet megunni, a szívemnek legalább ilyen kedves a mostani eredmény. Nagyon örülök, hogy az egyesület száz éves születésnapját méltó módon ünnepelhetjük. Mondhatom, az egész város mellettünk állt: a játékosok, a vezetők, no meg a szurkolók sokat tettek a bajnoki cím megszerzése érdekében.

Had örüljenek egy kicsit...

Aligha szállhat vitába azzal bárki is, hogy a tavasszal mindössze egyetlen egyszer elbukó (alig több, mint egy hete Mátészalkán vérzett el a gárda..), a legfőbb ellenlábas Nyírbátor otthonából „pontosan” távozó Várda SE megdolgozott az első helyért.

– Istenigazából akkor hittem el, hogy megvalósítjuk célunkat, amikor a rivális Nyírbátor vereséget szenvedett a Nagyszekerestől, így előnyünk tizenkét pontra duzzadt – súgta meg Rozsnyai Béla. – Ekkor azért már sejthető volt, hogy innen nem bukunk el. Rengeget munkát fektettünk be, mindenki úgy állt hozzá, ahogy azt a feladat nehézségi foka megkövetelte. Jóllehet, kevesen voltunk, szerencsére komolyabb sérülés és eltiltás nélkül vészeltük át a tavaszt, ez is a fegyelmezettségre utal. A jövőről egyelőre ne kérdezzen, még a jelenlegi bajnokság sem ért végett, három forduló még hátra van, had örüljünk most egy kicsit!

Legkésőbb vasárnap este az egész város értesülhetett arról: bajnok lett a Várda! Néhány órával a meccs lefújása után még javában állt a bál, a legkitartóbbak alighanem reggelig húzták...

Erre utal, hogy a hét első napjának délelőttjén gyakorlatilag senkit nem lehetett utolérni a csapattagok közül...

- Koncz Tibor -