Egy rendező rendetlenkedett Vaján

Labdarúgás - Az előző bajnoki évadban az ország csaknem minden szegletében megruháztak futballbírót. Az oly előszeretettel becsmérelt „sötét Szabolcsban” viszont senkit nem püföltek meg – mostanáig. A megyei másodosztály Selyember-csoportban, mindjárt az új idény második fordulójában elbántak Szilágyi Norberttel: a játékvezetői asszisztenst a Vaja–Rohod összecsapás 72. percében, 2–3-as állásnál inzultálta-- egy hazai rendező.

A jegyzőkönyvben rögzítettek szerint a harmadik vendéggólt követően  az esettől távolabb  posztoló asszisztenst (partjelzőt...) egy rendező lefejelte. Sérülést nem okozott, ezzel együtt a játékvezető indokoltnak látta félbeszakítani a a szomszédvári rangadót. A játékvezetői hármas bevonult az öltözőbe, később rendőri segítséggel hagyta el vajai létesítményt.

– Szép számú közönség előtt, közel háromszázan voltak kint, az ellenfél az első húsz percben kétgólos előnyre tett szert – kommentálta az eseményeket  a megyeszerte nagy elismertségnek örvendő Kun Miklós, a Vaja edzője. – A második félidőben némi szerkezeti átalakítással próbálkoztam: a rutinos Gdovin János előlépett csatárnak, majd a két tizenéves fiatal, Soltész Bence és Zakor János góljaival hamar kiegyenlítettünk. Hozzáteszem, végig, küzdelmes, sportszerű meccset vívtunk, én még sárga lapra sem emlékszem. A mérkőzés hevében a rohodiak játékos-edzője, Lelt József  keményen odalépett  Zakor Jánosnak, a srácot ugyan nem érte el, de a mozdulat felhergelte a közönséget. Ráadásul a vendégek harmadik gólját véleményem szerint szabálytalanság előzött meg, amit a játékvezető sporttárs nem ítélt meg, holott Kiss Csaba elől fejmagasságban rúgták el a labdát. Ekkor egy férfi odalépett az asszisztenshez, magyarázott neki, nem láttam pontosan, állítólag lefejelte. Ettől függetlenül szerintem elhamarkodottan fújta le a játékvezető meccset, lehetett volna folytatni, igaz, utána berohantak harmincan-negyvenen a pályára, de játékosaim és a rendezők megvédték a bírói hármast.  Természetesen roppant módon sajnálom a történteket, annál is inkább, mivel zsinórban ötször nyertünk sportszerűségi díjat csoportunkban, utoljára pedig legalább tizenöt éve volt balhé nálunk.

Lelt József előrebocsátotta, nagy tisztelője Kun Miklósnak, mindazonáltal kissé másként értékelte az említett szituációt, melyben felmerült a neve.

– Az ominózus esetről annyit, kimentem keresztezni, becsúszva szereltem, közben kirúgtam a labdát. Nem is volt testközelben a kissrác, megjegyzem, az asszisztens alig két méterre állt, nem jelzett semmit azt gondolom, ez sok mindent elárul.  Bedobással folytatódott a játék, egyébként eszembe sem jutott szándékosan szabálytalankodni. A hazaiaknak alighanem az fájt, hogy 0–2-ről visszajöttek, persze a hangulat is ennek megfelelően alakult, rosszul viselték, amikor ismét vezetést szereztünk. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy pontosan mi történt az asszisztenssel... Egy viszont biztos, Sipos László személyében nagyon korrekt „sporit” küldött a szövetség, aki az elmúlt évben az év játékvezetője címet érdemelte ki, nyilvánvalóan nem véletlenül. Még annyit, sajnos, a lefújás után olyan dolgok történtek, ami nem való a futballpályára!