"Nem emlékszem, hogy a labdát is elrúgta-e, mert azonnal óriási fájdalmat éreztem"

Mátészalka - Az egy hónapra kidőlt Szántó Zoltán fájdalmát enyhítette, hogy a Mátészalka legyőzte az éllovast.

Két frontember ugyan hamar kidőlt, de ezúttal senki és semmi nem tudta megtörni a Mátészalkát. A megyei első osztályú futballcsapat kevesebb, mint fél óra leforgása alatt elvesztette előbb Szántó Zoltánt, kisvártatva pedig Magyari Mátét, így legyűrte (2–0) a táblázat élén nyomuló Ibrányt. Különösen Szántó Zoltán sérülése tűnt ijesztőnek, olyannyira, hogy bokatörés gyanújával szállítottak kórházba. A huszonöt éves jobb oldali középpályás 1–0-ás vezetésnél, nagy kínok közepette volt kénytelen hátra hagyni társait.

– Jó labdát kaptam, gólhelyzetbe kerültem és már csak a kapussal álltam szembe, amikor az ibrányi középső védő becsúszva próbált szerelni, közben „elvitte” a jobb lábamat – taglalta a történteket Szántó Zoltán. – Bevallom őszintén, arra már nem emlékszem, hogy a labdát is elrúgta-e, mert azonnal óriási fájdalmat éreztem. Nem tudtam ráállni, mozgatni sem. Édesanyám kint volt a meccsen, ő vitt be a kórházba. A törést megúsztam, zúzódás a diagnózis, illetve a szalagok megnyúltak a jobb bokámon. Az orvos annyit mondott: legalább egy hónapos kihagyásra készüljek. Sajnálom, mert szerintem jól ment a játék az utóbbi időben. Amennyire lehetett siettem vissza a pályára, csaknem a teljes a második félidőt láttam. A győzelem persze valamelyest gyógyír, nagyon örültem a csapat sikerének. Szorítottam a srácokért, de rossz volt kívülről nézni a meccset, jobban izgultam, mintha izgultam, mintha játszottam volna. Egy hét fekvés az előírás, előre látom, hogy szenvedés lesz. Nehezen fogom kibírni, nem vagyok az egy helyben ülő típus.

Hm... Márpedig nincs mese, Szántó Zoltán szobafogságra ítéltetett. Egy ideig kénytelen beletörődni abba, hogy legfeljebb szurkolhat a Szalkának. Annak az együttesnek, amely – jó néhány riválishoz hasonlóan – kiismerhetetlenül szerepel. Hogy ennek mi a magyarázata?

– Nem azért mondom, mert ilyenkor ez a szokás, tényleg azt gondolom, Siska Attila felkészült edző, irányításával jó munkát végzünk – kereste a választ Szántó Zoltán. – A Nyírgyulaj ellen, a tavaszi nyitányon idegenben elért értékes döntetlen talán túlságosan megnyugtatott mindenkit. Elképzelhető, az járt a fejekben, ha így tudunk játszani, innentől nem lehet baj. Nagy pofon volt, hogy a Nagyecsedtől hazai pályán gyenge teljesítményt nyújtva kikaptunk. Ettől észhez tértünk hogy ez kevés lesz. Remélem, most már egyenesbe jöttünk, mivel minél feljebb szeretnénk lépni, szerintem a középmezőny élére oda érhetünk.

KM-KT