„Pálfordulás” a vízparton

Farkas Sándor és felesége, Mária asszony tavaly szeptemberben az apagyi tónál
Farkas Sándor és felesége, Mária asszony tavaly szeptemberben az apagyi tónál - © Fotó: M. Magyar László
Mátészalka, Apagy – Farkas Sándorné kezdetben nem értette, mi a jó a horgászatban, majd lelkes horgász lett.


Rendszeresen elkíséri a horgászatokra, a megyei horgászszövetség rendezvényeire Farkas Sándort, a megyei szövetség alelnökét, a mátészalkai Szatmárvidéki Horgász és Természetvédő Egyesület elnökét a felesége. Az elmúlt év őszén ott volt a házaspár az apagyi tóparton azon a versenyen is, amelyet Maleczky Imre emlékére rendezett a szövetség. Természetesen versenyen kívül ők is várták a halak kapását. Farkas Sándor egy pontyot, Mária asszony pedig kárászt fogott csontival és kukoricával.

Megérintette a csend

Sok horgász számára irigylésre méltó pillanat, amikor együtt lát házaspárokat horgászni, ezért meg is kérdeztük Mária asszonyt, hogy vajon mióta horgászik.

– Megvallom őszintén, sokáig nem értettem, mit szeretnek az emberek a horgászatban. Érdekes módon a Tisza mellett, Egyek községben, a Hortobágy szélén nőttem fel, de mivel a családban senki sem horgászott, engem sem érdekelt ez a kikapcsolódási tevékenység. Jól emlékszem, hogy amikor a férjem még csak udvarolt nekem, egyszer elkísértem Tiszacsegére horgászni. Nem igazán értettem, mi a jó a horgászatban, mert mindig csak csitított, hogy csendesebb legyek. Akkor még úgy voltam vele, hogy a horgászat nem normális embernek való – válaszolta Farkas Sándorné. – Aztán az évek múlásával a párom mellett megismertem és megszerettem a horgászatot. Egyszer elkísértem a tunyogmatolcsi Holt-Szamoshoz, s akkor megszerettem a horgászatot, aminek nagyon sokat köszönhetek.

– Tanítónőként dolgoztam ugyanis, s ott a vízparton megérintett a csend, üdítőleg hatott rám a végtelen nyugalom, úgy éreztem, hogy „helyretett” a természet. Szerettem az éjszakai horgászatokat is a különleges hangulatuk miatt.

MML


Program a családnak

– Volt olyan időszak, hogy jött velünk a fiam és a lányom is. A fiam most Dunakeszin él, horgászik, de egyre kevesebb ideje van rá. A lányomnál nem maradt meg ez a szenvedély, számára inkább kirándulások voltak ezek a horgászatok. Négy unokánk van, három lány és egy fiú. A fiú nagyon szeret horgászni, az apjával szokott is járni. Az unokák a nyári szünidőben sokat voltak velünk, gyakran elmentünk velük a Vajai-tóhoz horgászni. Itt fogtam az eddigi legnagyobb halamat is, egy 6-7 kilogrammos súlyú pontyot. Nagyon várjuk a tavaszt, addig horgászműsorokat nézek a televízióban – tette hozzá Mária asszony.



Mátészalka.
SZON.HU






hirdetés