Elmélkedés és egy spirituális utazás

Akt.:
Királyhelmectől Máriapócsig tart a fiatalok gyalogos zarándoklata
Királyhelmectől Máriapócsig tart a fiatalok gyalogos zarándoklata - © Fotó: Görögkatolikus Metropólia
Mándok – Az idén Felvidékről indultak el az ötnapos imádságos gyalogtúrára a fiatalok.

Kedd este a mándoki iskola udvarán hátizsákokkal felpakolt fiatalok álltak, kilométereket hagyva maguk után sem tűntek fáradtnak, jókedvűen beszélgettek egymással, egyesek az épület tornacsarnokában holmijaikat és matracaikat pakolták le az esti pihenéshez, mások a megterített asztaloknál jóízűen falatozták az illatos szabolcsi töltött káposztát.

A távolság könnyen leküzdhető

A görögkatolikus ifjúsági gyalogos zarándoklatra több mint háromszáz fiatal érkezett, az idei 130 kilométeres kihívást Királyhelmec és Máriapócs között teszik meg. A rutinosabbak megerőltetés nélkül szelik a napi 25-30 kilométeres távokat – tudtuk meg. A tiszteletre méltó erőpróbát, ahol az időjárás sem tántorítja el a céltól a zarándokokat, pihenéssel, imákkal szakítják meg, azért, hogy az út végén megtalálhassák saját magukat, hitüket, s az Istent – mondták egybehangzóan.

– Soha nem ült még abban a szlovákiai templomban annyi fiatal, mint mi a tegnapi vecsernyén – kezdte az első nap élménybeszámolóját Kardos Anna Gitta. – A településeken áthaladva óriási szeretettel fogadnak bennünket. Nagyon meleg volt ma is, gyümölccsel, étellel-itallal vártak minket, s azt érezzük, hogy a szimpla vendégszeretettől többet kapunk a helyiektől. Az elöregedő falvakban könnyes szemmel fogadnak minket, s azt mondják, hogy valamiféle megfoghatatlan erővel bír, amikor együtt látják a gyalogos zarándoklatunk összetartó közösségét – mondta el a nyíregyházi lány, aki másodszor vágott neki a spirituális túrának, s ahová az idén magával hozta testvérét is.

– A vallási, közösségi élmény igénye hívja zarándoklatokra a fiatalokat – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gitta barátnője, Rhubóczki Orsolya, miközben jóízűen kóstolgatta a mándokiak frissen sült pogácsáját.

– Ez a második utam, amelyen a felajánlásom (amiért hálát adok) történetesen, hogy nemrég épült fel egy sztrókból nagymamám, örülök, s hálás vagyok érte, hogy velünk maradt – osztotta meg „belső útjának” lényegét Orsolya.

A legszorosabb kapocs

Kik az én rokonaim? Teszi fel a kérdést az idei találkozó mottója. – Ezzel arra szeretnénk felhívni a zarándokaink figyelmét, hogy a keresztény életben számtalanszor megkérdezzük: kik az én testvéreim, rokonaim? A szentírásból 3 ószövetségi és 3 újszövetségi helyet idézünk majd fel, amelyek megadják a választ a kérdésekre, hiszen ez a közösség most itt egy nagy család – mutatott a fiatalokra Seszták István, debreceni helynök, – Kocsis Fülöp metropolita szavait idézte: – Minden ember felekezetre való tekintet nélkül Krisztus családjához tartozik. – Bizonyos értelemben nekünk, papoknak is minden évben tanulnunk kell, mi is a zarándoklat. Úgy gondolom, hogy valójában az életünknek a leképezése, néhány napban való összefoglalása, amelyből kiderül, hogy hogyan jutok el abba az állapotba, amely Istenhez emel fel. Majd pedig visszatérve a hétköznapokba, az élet számtalan kihívását meg tudom válaszolni, azzal a lelki többlettel, amit az út során kaptam – fogalmazott a helynök.

Húsba vágó kérdések

– Az elmélkedések nagy része teljesen hétköznapi dolgokról szól. A saját problémáinkról, a korosztályunkat foglalkoztató témákról beszélgetünk, végre kiszakadva a mindennapos hajtásból – mondta Gedeon András; a miskolci egyetemistát jó érzéssel tölti el, hogy egy, az ő gondolkodásmódjához hasonló társaságban tölthet egy hetet, ahol saját fizikai állóképességéről, kitartásáról is megbizonyosodhat.

– Kereszténynek lenni nagyon nehéz, jó kereszténynek még inkább… az élet minden egyes percében megélni hitünket nem egyszerű, mert sokszor tapasztalunk olyan emberi célokat, viselkedéseket, ami szembemegy mindazzal, amiben hiszünk. Ilyen például az emberek törtetése, a mindenáron érvényesülni akarás, a mások iránti bizalmatlanság, tiszteletlenség és legfőképp a pénz és hatalomvágy – tette hozzá az egyetemista.

– A zarándoklat alatti feltöltődés sokat tud adni, az a miliő, ami körülvesz bennünket az úton, beleértve a csodálatos tájat, amin végighaladunk, a mosolygós arcokat, a templomi imádságokat. Védelmező és pihentető a kereszt alatt menetelni – zárta a beszélgetést a szintén miskolci Tóth István.

– KO –



Záhony.
SZON.HU






hirdetés