Nézőpont: „Csak” szeretetből

Van köztük olyan, aki már az anyaméhben is hátránnyal indult. Legtöbbüknek a születésüket követő első évükben is nélkülözniük kellett az anyai szeretet, a másoknak oly természetes családi fészek biztonságát. Másoknak még tovább. Akiknél tegnap jártunk, szerencséseknek mondhatják magukat, mert van kinek azt mondani: Anya, Apa. És ha nem is születésük után, de csak megtudták, milyen az: beleburkolózni a szeretetbe. Óvoda, iskola után hazamennek, s remélhetik, hogy innen bocsátják majd útra őket, ha szárnyra kelnek.
Hála azoknak, akik a sérült kiscsibében is meglátják a madarat, s életüket teszik rá, hogy felneveljék őket.
Bizonnyal persze a nevelőszülők közt is akad, aki belebukik a feladatba. Reményeink szerint csupa nem ilyet mutatunk be olvasóinknak a következő hetekben. Az első család gyermekei például büszkén vették tudomásul, hogy bár ők a „három vagy több gyermekes” kategóriájába tartoznak, de mégsem sorolták őket a rászorulók közé.
Szó szerint nem szorulnak rá a karácsonyi adományokra sem. Csak éppen jólesik nekik, hogy a világ tenyerére veszi őket. Nevelőanyástól, nevelőapástól. Megérdemlik.

Kapcsolódó:

• „Egyfolytában bővülünk”