„Itt van május elsejse..." - jegyzet

Május elseje közeledtével nekem – hiszen az „átkosban” gyermekeskedtem, ennél fogva úttörősködtem – mindig előjön a dallam: „Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse...” És visszaemlékezem a virslis, bambis (felnőtteknek sörös) majálisokra az akkoriban előszeretettel Majális-parknak nevezett Csanyikban. A szoksásos délelőtti beszédek után minden nagyobb gyár sátras mulatságot rendezett dolgozóinak és fogyott a virsli mázsaszámra, a sör hektószámra. És ünnepeltük a munkásosztályt. A feketeleves a rendszerváltás után jött. Sorra mentek tönkre a nagyfoglalkoztatók, valós és nálunk „élenjáró” lett a munkanélküliség. Egyre több lett a nyugdíjas és egyre kevesebb a „régivágású” munkás a majálisokon. De a hagyomány megmaradt, minden évben benépesül a Majális-park (is) és fogy a virsli, a sör és ma már az energiaital is.

Május elseje más miatt is fontos dátumunk, 2004-ben ezen a napon csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ahhoz a közösséghez, amelytől – többek között – azt is várjuk, hogy megoldást nyújtson foglalkoztatási gondjainkra. Egyik oldalról úgy, hogy a magyarországi tehetséges munkaerőnek tisztes – a magyarországinál sokszor színvonalasabb megélhetést adó – munkahelyet biztosít az uniós országok valamelyikében, másik oldalról pedig a fejlesztési pénzek ideáramoltatásával új munkahelyek létrehozását alapozza meg.

„Itt van másjus elseje...” Nem ünneprontásként mondom, hogy – a statisztika alátámasztja – azért mindkettőben van még mit pótolniuk és pótolnunk.

Kapcsolódó anyag:

• Itt van május 1-je. A munka ünnepe (?!)