Szereposztás

Amit tudunk: időnek előtte távoznia kell a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának. A miskolci polgármesternek más elképzelései vannak a teátrum jövőjéről.

Még a szereposztás sem világos: ki a cselszövő, ki a drámai hős. Az együttérzés természetesen azé, akit a méltánytalanság ér. Mi a baj vele, miért éppen most menesztik? Miért nem engedik végigmenni azon az úton, amelyen eddig járt? Amelyet eddig járni hagytak neki.

Lehetne ez a folytatás: mitől vált pont most aktuálissá a jövő – mondani kellene erről is valamit, aki tudja rá a választ. Hogy milyennek szánják ezt a jövőt.

Túl sokat bíznak a fantáziánkra. Hogy tehát milyen lenne az a színház, amire a miskolci polgármester gondol. Meddig lehet elrugaszkodni a gazdasági kényszerek rögös talajától, az évadközbeni zárolás gyakorlatától. Egyáltalán, mi a színház ebben az új gondolati rendszerben, túl azon persze, amire már rámutattak: pénzügyi kérdés. Lehet belőle elvenni.

Fontos részletek hiányoznak, amit főleg azért sajnálhatunk, mert a vitázók egyelőre egy tényre fókuszálnak, jóllehet léteznek szempontok a menesztésen és annak körülményein kívül is.

Látnunk kellene például, mit hagy örökül a távozó direktor, mi adott értelmet a nevéhez köthető színháznak, munkássága hol helyezte el a Mi Színházunkat az egyetemes színházművészet térképén, mekkora szakmai-kritikai megbecsülést vívott ki, mitől érezhettük jónak vagy rossznak, fontosnak vagy számunkra haszon nélkül valónak, amit az elmúlt években láttunk. Az értékelés kényszere most elsősorban a politikáé: a helyi hatalom idézte elő a helyzetet, ami feltételezi és igényli is ezt az értékelést. Ez lehetne az alapja a közönségnek szánt ajánlatnak: íme, hát ezért van minden, ezt szeretnénk, és e helyett, nektek, kedves nézőink.

Olvasom a pályázati kiírást: mit várnak el az új igazgatótól. Csupa helyeselhető szándék, de elsőre semmi olyan, amire ne mondhatná a távozó igazgató: de hát az ő színháza is éppen ilyesmi volt.

Meglehet, várnunk kell, amíg a pályázók színekkel töltik ki a politika adta körvonalakat, amíg megszületik a döntés, hogy végre testet öltsön: milyen a nekünk szánt színházideál, mivel és hogyan szeretne segíteni nekünk a világ megértésében a hatalom.

Bár szerintem ezzel kellett volna kezdeni.

Bujdos Attila

[email protected]