A nagy váltás: közszférából versenyszférába

Nehéz lehet megtalálni, mi az az állás, ami illeszkedik az eddigi tapasztalatához, így a középiskolai, főiskolai, egyetemi tanulmányokból is ki lehet indulni. Mi volt az a terület, amit szívesen tanult, szeretett, jól tudna hasznosítani? Ehhez kapcsolódó álláshirdetéseket kell átböngészni először, amiből kialakulhat a kép az álláskeresőben arról, mit várnak el a versenyszférában ilyen szakterületen. A munkatapasztalatokból is kiindulhatunk, bár a közszférában szerzett munkatapasztalat kevésbé tűnik relevánsnak a versenyszférában, valójában működhet. Készítsünk egy pontos, jól megszerkesztett önéletrajz-vázlatot, ehhez bármilyen önéletrajzsablon megfelel kiindulásként. Írjuk le pontosan az álláshirdetésekben látott szóhasználattal az ismereteinket, munkatapasztalatokat, a napi feladatainkat, és majd ehhez keressünk megpályázható állásokat. Mihez kezdhet pl. egy anyakönyvvezető, akit leépítettek? Valószínűleg, jó adminisztrációs és nyilvántartási tapasztalata van, a határidők tartása is követelmény volt vele szemben. Ezek a versenyszférában is fontos, pozitív tulajdonságok! Erős családjogi ismeretekkel rendelkezik, így érdemes megkeresni, hol lehet ez jó a versenyszférában? (Pl. ügyvédi irodákban?) Ha az derül ki a munkatapasztalati leírásokból, hogy az eddigi munkái inkább adminisztratív vagy inkább „terepmunkához” kapcsolódtak, ahhoz megfelelő álláshirdetéseket kell megpályázni az önéletrajzzal. De lehet ez jó alkalom is a váltásra: az eddig irodában adminisztráló, de most másra vágyó álláskereső leírhatja egy motivációs levélben, hogy az eddigi tapasztalatai, tanulmányai alapján megfelelő, de kifejezetten érdekes számára a megpályázott állás, mert a munkafeladatok más jellegűek, mint eddig, és ez számára ösztönzően hathat.

A közszférában dolgozók sajnos előítéletek áldozataivá is válhatnak. Az általános vélekedés szerint lassan dolgoznak, nem igazán elmélyült a tudásuk. Ez ellen érdemes érvelni az önéletrajzban: aki folyamatosan képezte magát szakmán belül, olvasott a témában, hangsúlyozza ezt. A megpályázott álláshoz való készségeket külön fejezetben emelje ki, írja le, hogy pl. az adott terület törvényi szabályozásában jártas, hogy a szigorú hierarchiában minden szabályt betartott, szabálykövető és hatékony munkát végzett. Előítélet még, hogy a közszférában „kiesik a toll” a dolgozók kezéből a munkaidő vége utáni percben, ezért azt, hogy ő szorgalmas és lelkiismeretes, külön hangsúlyozhatja. A nyelvtudás és a számítástechnikai ismeretek hiánya, mint előítélet, szintén általános, ezért bármilyen szintű tudása is van, ezeket is külön fejezetben emelje ki, ne rejtse el az „egyéb ismeretek” között. A közszférában vezetői pozíciót betöltők a versenyszférában is hasznos vezetői kompetenciákkal érvelhetnek maguk mellett: a csoportok dinamikája, a motiválás, a számonkérés, a követelmények meghatározása a versenyszférában is szükséges, ezért a közszférában megszerzett vezetői készségek jól alkalmazhatók a versenyszférában is.

Nem tagadható, a két világ között rengeteg különbség van munkamódszerben, üzleti szokásokban, az alapok azonban hasonlóak: szakmai tudással, munkában jól használható készségekkel, jól illeszkedő tapasztalatokkal az „átjárás” megteremthető.