Debrecen környéke ideális a sífutásra

Debrecen - Az alföldön élő embernek sem kell lemondania a síelés örömeiről. Kenneth Cooper, az amerikai űrhajósok edzésprogramjának kidolgozója a sífutást teszi a szív- és vérkeringés edzettségi állapotát leghatásosabban befolyásoló aerob tevékenységek élére.Így az alföldi embernek sem kell lemondania a síelés örömeiről. Mert, míg az alpesi síelés nem olcsó mulatság, addig a sífutás már megfizethetőbb. Erre a téli sportágra legalkalmasabb a többé-kevésbé sík terep. Debrecen környéke ideális hely erre a célra. Könnyen találhatunk egy kis testedzésre alkalmas területet lakóhelyünk közelében, például a Diószegi úton vagy a bánki iskola után szinte valamennyi megállónál jó síelési lehetőség kínálkozik, sőt a Panoráma út szinte teljes hosszában.

Kevés hó is elég

A sífutás óriási előnye a lesiklással szemben, hogy már 5-7 centiméteres hó is lehetővé teszi a síelést. Ha nagy, friss hó esett, akkor a szűz havat betörni az első sífutónak nem könnyű munka. A cipőnk ilyenkor tele megy hóval, amit csak akkor veszünk igazán észre, amikor levesszük. Ha a hó már megkérgesedett, esetleg 1-2 centis friss hó is borítja, akkor igazán ideális a sportolásra. Ekkor már lehet a szó igazi értelmében futni, némi hátszéllel száguldozni.

Nem „tévedhetünk”

A terep kiválasztásánál döntő tényező, hogy milyenek a hóviszonyok. Kevés hónál az erdei utak a kedvezőbbek, ugyanis a szántóföldeken a barázdák teteje még a sítalp alatt is földes lesz, lehetetlenné téve a siklást. Tíz centi feletti hó vastagságnál ritkás erdőben, szántókon, mezőkön már toronyirányban is haladhatunk, Az eltévedéstől nem kell tartani, mert végszükségben saját nyomunkon is visszatalálunk a kiindulási helyhez.

Csak fokozatosan!

A sífutás egy könnyen elsajátítható technika. Csak akkor haladunk, ha azt mi is akarjuk, nem úgy mint a lejtőn, ahol ha lendületbe jövünk, és még nincs kellő gyakorlatunk, többnyire nadrágféken állhatunk meg. A síkterepen, ha esünk is nem nagy ügy, mert nincs sebességünk. Ettől függetlenül az első lecke az esésből történő felállás legyen. A haladás végtelen egyszerű, végső soron csak lépegetnünk kell és magunk után húzni a lábunkat, miközben a botokkal hosszan előre lökjük magunkat. A további technikák akár könyvből is elsajátíthatók, vagy tapasztaltabb társak segítségével bővíthetőek ismereteink.

A sífutó ember egy óra alatt általában négy kilométert tesz meg. Itt is érvényes a fokozatosság elve, és az előzetes edzettségi állapot felmérése.

A felszerelésről:

- futóléc

- speciális e célra kifejlesztett síkötés

- a kötéshez illeszkedő cipő (A cipőt és a síkötést mindig együtt vásároljuk! (kivéve, ha pontosan ismerjük, hogy melyik cipőhöz melyik síkötés használható). A sícipő vásárlásakor ugyanúgy válasszunk, mint az edzőcipôk kiválasztásánál. A cipőben ne "lötyögjön" a lábunk, ne legyen egy számmal nagyobb, nem kell két zokni bele annak ellenére, hogy tél van. Ne felejtsük el, hogy állandó mozgásban vagyunk! A sícipő lehetőség szerint bokánk fölé érjen.)

- sífutó bot

- megfelelő öltözet: Mindig olyan ruhát vegyünk fel, amelyben könnyű a szabad mozgás, nem vastag, nem ázik át könnyen, nem ragad rá a hó. Mindig rétegesen öltözzünk, hogy szükség esetén meg tudjunk szabadulni néhány ruhadarabtól. Legpraktikusabb a lasztex, ill.: kezdőknek az anorák alsó, felső, alatta légáteresztős alsónemű, amely az izzadságot leveszi a bőr felszínéről. Az izzadságot a ruha másik oldalára tolja át, így testünk száraz marad.