Nézőpont: Választó választék

Vasárnap, a választás napján volt szerencsém a megye több pontján is portyázni. Jó pár településen beköszöntünk a szavazókörökbe, nem titkolt célom volt, hogy feltérképezzem, hogyan viszonyultak a választópolgárok a szavazáshoz, kinek mit jelentett ez a voksolás és mennyire tartották fontosnak. Sipeki Attila írása. Már a reggeli órákban azt lehetett hallani, hogy megyénkben az ország más területeihez képest többen indultak útnak, hogy beírják azokat a bizonyos ikszeket. Ezt számomra megerősítették a látottak is, hiszen például az áprilisihoz viszonyítva érezhetően nagyobb volt a mozgolódás az urnák körül.

Az mondjuk már megint más dolog, hogy a hozzáállás enyhén szólva is felemás volt. Tulajdonképpen három nagyobb csoportra tudnám osztani az általam látott voksolókat. Voltak azok, akiken látszott, hogy nincs min gondolkodniuk, egyértelműen és határozottan a helyére tették a szavazatukat. Voltak azok, akik hosszú percekig dilemmáztak a függöny mögött, érezhető volt tekintetükön, hogy ez egy olyan sok­ismeretlenes egyenlet, amit többször is át kell gondolniuk, mielőtt a borítékba zárnák.

Hála az égnek, a harmadik csoportba tartozik a legkevesebb ember. Ők azok, akik pillanatnyi megérzés alapján – mintha csak egy lottószelvényt töltöttek volna ki – random dobálták a voksokat a vakvilágba. Magyarul a „Nekem mindegy, úgysem lesz változás egyhamar, minek törjem magam? Úgyis csak a sort tartanám fel” kategória indulói.

Egy dologgal nem tudok vitatkozni. Egyetértek ugyanis azokkal, akik szerint maradjon csendben az, aki otthon maradt vasárnap.

Sipeki Attila