Nézőpont: Parttalan szócsörte

Nem tudom, hogy kell-e azon vitatkozni: készült-e 2011-ben hatástanulmány, amely szerint több tízezer ember munkahelyének elvesztését és tízmilliárdos bevételkiesést eredményezhet egy esetleges vasárnapi zárva tartás. Megbízható források tudnak erről az „esszéről”, a szakminisztérium prominensei bizton állítják, ilyen dokumentumot ugyan nem őriz a páncélszekrény. Bednárik Mónika jegyzete.

Parttalan szócsörte ez, és azt gondolom, erről sem tudjuk majd meg az igazat, de engem ettől is jobban érdekelne, miként vélekednek a családi összetartozás nevében meghirdetett munkamentes napról maguk az érintettek. Megkérdezésben jók vagyunk, igaz engem még soha egy közvélemény-kutató cég sem talált meg… Ezek szerint nem esem abba a csoportba, akinek bármilyen szokását is fel akarják mérni. Konzultációban sem lehet okunk a panaszra, igennel, nemmel és talánnal megválaszolható kérdéscsokrot kaptunk már a postaládánkba, ám az átütő siker elmaradt, ahogy a párbeszédek is csak szűk körben, kifelé kommunikálva a legszélesebb platformon zajlottak.

Vettem magamnak a bátorságot, és a környezetemben élő kereskedőket, eladókat, alkalmazottak, kisbolttulajdonosokat és multik által foglalkoztatottakat megkérdeztem: örülsz, hogy vasárnap nem kell dolgoznod? Egyetlen kivétellel, ő a piacon éli mindennapjait, mindenki azt mondta: nem. Sőt még a kisboltos ismerős is ezt válaszolta. A magyarázat így hangzott: most már egyetlen szabad vasárnapja sem lesz, ilyen, ha az ember egyke és a szülőkre sem számíthat. Az én minden tudományos halandzsát nélkülöző hatástanulmányom eredménye: 10–1-es, kiütéses győzelem a nemnek. A ráadás legyen az én nemem. Szerettem vasárnap vásárolni, boltokban nézelődni, rég nem látott ismerősökkel összefutni, akiknek ugyancsak ilyenkor volt idejük shoppingolni. Persze ezt senki sem kérdezte, tőlem sem…

- Bednárik Mónika -