Nézőpont: Pénzügyi hamutál

Újra és újra felbukkannak guruk, cézárok a bankvilágban, hogy aztán eltűnjenek, nem csekély anyagi űrt hagyva maguk után. Nyéki Zsolt jegyzete.Nem az a kérdés, „bankol-e” az egyszerű polgár, hanem az, hogy hol, s miként. Rég elmúlt az az idő, amikor a fizetést a munkahelyen nyomták a tenyerünkbe, hisz a munkaadó jó húsz éve már számlára utalja a bért, így aki hozzá is akart jutni, szép lassan pénzintézetet választott. Ezzel még nem feltétlenül jár együtt a kiszolgáltatottság, de a választás már csak a természeténél fogva mindig hordoz magában következményt és kockázatot – olykor akaratunkon kívül is.

Százezernél is több ember sóhajtott fel a hírre, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap a mai nappal elindítja és még ebben a hónapban be is fejezi a Buda-Cash botrányban érintett DRB bankcsoport betéteseinek kártalanítását. Legalábbis nagyjából 30 millió forintig, de gyaníthatóan a leginkább rászorultaknak ez a limit lottó ötössel is felérne; tisztességes munkával és bölcs belátással ettől több pénzt nem volt könnyű felhalmozni a csoporthoz tartozó, most felszámolásra ítélt bankokban. A tanulságok levonása jelenleg többismeretlenes egyenlet szintjén mozog, de azzal már szembesített: a pénzzel okosan bánni nem egyszerű dolog, s miközben az életünket alapjaiban határozza meg, az egyszerű embert alig vértezik fel ehhez szükséges ismeretekkel. Az iskolák technika óráin a lányokat megtanítják zoknit stoppolni, a fiúk hamutartót hajlítgatnak pléh lemezből, ami nem rossz, de talán hasznosságában némi pénzügytan is eléri ezt a nívót. Csak nemrég bukkant fel az oktatandó ismeretek között, s még ha leleményes, a reklámértéket időben felfedező pénzintézeti kezdeményezésként is, de elmozdulást hozhat e téren.

Rossz szájízt nem csak ez okoz. Úgy látszik, mi nem kétszer, hanem sokszor tudunk ugyanabba a folyóba lépni. Mindig vannak, akik folytatják a Solidus, Vertical Invest, Pilis-Invest sorozatot, és mindig vannak meggondolatlanok, rájuk is bízzák a pénzüket. Újra és újra felbukkannak guruk, cézárok a bankvilágban, hogy aztán eltűnjenek, nem csekély anyagi űrt hagyva maguk után. Emlékezzünk csak, hogy szórta király módjára a „kis herceg”, Princz Gábor a pénzt, játszott egy magyar nábobot, terepjárót ajándékozva kedvenc portásának, nyittatta ki éjjel Bécs elegáns üzletét kedvenc feleségének, hogy nyugodtan „shoppingolhasson” a lelkem. Mi lett a vége? Postabank konszolidáció, az adófizetők pénzén – bár ezt megúsztuk talán tízmilliárdból.

A híradásokból most is hiányolom a Buda-Cash tulajdonosokról szóló híreket. Egyelőre csak a sztárügyvédi maszatolás ismert, miszerint „amennyiben ügyfelei ténylegesen elkövettek bármit is, akkor vállalják a felelősséget”. Százmilliárdos csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés vádjánál semmi kihallgatás, előzetes, miközben hol máshol állna fenn jobban a bizonyítékok eltüntetésének, a tanúk befolyásolásának, vagy a szökés veszélye…? Ez lenne az ügy következő, többismeretlenes egyenlete?

Nyéki Zsolt