Nézőpont: Mosolygós menet Gyulán

Mi tagadás, jó érzés volt szombaton szabolcsinak, illetve – és ez részemről nem egy tudathasadásos állapot – szatmár-beregi pálinkalovagnak lenni Gyulán, a pálinkafesztiválon. Galambos Béla jegyzete.

Még a metsző szelet is feledte az ember – persze némi lélekmelegítő hazaival ez könnyebben megy –, amikor szűkebb hazája két (szilva- és almaszínű) hagyományőrző egyesületével végigmenetelt az idesereglett lovagrendek felvonulásán a történelmi város lakói és a turisták sorfala között. Utóbbiakból – mondják, épp a szeszélyes időjárásnak köszönhetően – ezúttal a szokásosnál valamivel kevesebb érkezett, de ezt az esti eredményhirdetés esős forgatókönyv szerinti színhelyén, az óriás sátor nyüzsgő forgatagában már észre sem lehetett venni. Szembetűnt azonban néhány ismerős arc és országszerte jól csengő márkanév a kiállítók között.

Azután eljött a pálinkaverseny szabolcs-szatmár-beregi szíveket különösen megdobogtató eredményhirdetésének ünnepélyes pillanata is. A különböző színű érmek boldog tulajdonosai között számos megyénkbeli versenyzőnek örülhettünk. Ám az igazi „nyíri büszkeség” a díjátadó ceremónia legvégén dagaszthatta a keblünket, amikor a Himnusz annak a tuzséri főzdének szólt, amelyik megyénk ikonikus gyümölcséből, jonatán almából készítette el Magyarország idei legjobb pálinkáját. Megízlelve e valóban csodás párlatot, elmerengtem: meddig lesz még hozzá mosolygó alapanyag?

- Galambos Béla -