Nézőpont: Nem a szín, a szív fontos

– Van ismerősöd valamelyik nyíregyházi, belvárosi általános iskolában? Szeptemberben kezdi a sulit a gyerek, és nem akarom a falu iskolájába íratni, mert tele van cigányokkal – keresett meg nemrégiben az egyik „távoli” rokonom. Palicz István jegyzete.

– Ez miért probléma? Büdösek, koszosak talán? – kérdeztem vissza rögtön, mire elmondta: alapvetően nem a gyerekek bőrszínével, hanem a viselkedésével, antiszociális magatartásával van baja, akárcsak a többi szülőnek, és nem mellékesen a sokat tapasztalt, idegösszeomlás szélén álló pedagógusoknak. A szóban forgó kis iskolában ugyanis általános jelenség a lopás, feleselés, zaklatás és verekedés. Az a szülő tehát, aki a legjobbat akarja a csemetéjének (tehát nem csak azért járatja suliba, mert kötelező, naponta háromszor ingyen kaját adnak, fűtenek és felügyelnek a kölyökre), az messziről elkerüli az ilyen „gyermekmegőrzőt”.

Nem csak hiszem, hanem tapasztalatból tudom, hogy a görögkatolikus egyház fenntartásában működő, telepi Sója-iskolában – ami az utóbbi években oktalan támadások kereszttüzébe, s így a figyelem középpontjába került – nem ilyen állapotok uralkodnak. A (többségében egyébként roma) gyerekek persze ott sem szentek, de a jó nevelésnek és a kiemelt figyelemnek s fegyelemnek hála nem rosszabbak az átlagnál. Egy ilyen suliba, melynek fennmaradásáért (a felperes jogvédőt leszámítva) mindenki egy emberként imádkozik, magam is szívesen beíratnám az óvodából ballagó gyermekem – már ha lenne, és közelebb állnának hozzám az egyházi tanítások –, hiszen nem az minősít egy iskolát, hogy milyen színűek, hanem, hogy milyen szívűek a diákjai.

- Palicz István -