I. Apák napja a Hajdúszováti Óvoda Ibolya csoportjában

Hajdúszovát - 2013. május 17-én, pénteken első alkalommal rendeztünk apák napját, amit hivatalosan hazánkban június harmadik vasárnapján ünnepelnek. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor.

Vannak, akik – viccesen – május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának. Mivel május 31-én véget ér a nevelési év ezért mi is Ivó napjához igazítottuk a mai ünnepnapot.

Az édesapákat szerettük volna becsalogatni az óvodánkba. A gyermekek többségét az édesanyák hozzák-viszik, a szülői értekezleteken is néhány kivételes esettől eltekintve szintén az anyukák vannak jelen. Igyekszünk minél több, minél színesebb, változatosabb programot szervezni az óvoda – család kapcsolatának erősítése, elmélyítése érdekében, melyeken egyre több érdeklődő apuka van jelen.

Gondoltunk egy merészet és megrendeztük az I. Apák napi ünnepségünket. Kezdetben ódzkodtak az apukák különböző fontos elfoglaltságra – munkahelyükre - hivatkoztak, de szerencsére mégis csodálatos dolog történt – a legtöbb apuka ma délutáni elfoglaltsága: együtt tölteni néhány feledhetetlen órácskát „kicsi kincsével”/gyermekével. A megjelenő apukák megtiszteltek bennünket, de legfőképp gyermeküket jelenlétükkel.

Izgatottan vártuk az érkező apukákat, nagypapákat, keresztapukákat, akik szépen sorba meg is érkeztek május 17-én 13:30-kor várva mi fog itt ma történni. Az időjárás megviccelt bennünket – a terveinket módosítani és a csoportszobában kellett megvalósítani.

A kisfiúk kertészeknek, a kislányok tavaszi kisvirágoknak öltözve egy vidám verses, dalos műsorral köszöntötték a „vendégeket”. Először meglepődtek a sok férfi láttán, de aztán lelkesen köszöntötték apukájukat. Ajándékként az elmúlt napokban mindenki lerajzolta magát az apukájával, és egy kulcstartót is készítettünk a gyerekek arcképével.

„Rajzoltam egy képet neked,

Te vagy rajta, nézd meg!

Én vagyok a kisgyerek és

Kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?

Mi vagyunk a képen!

Én vagyok az apukámmal,

Ketten, kéz a kézben!”

A sok mosolygós arc, és a sok-sok puszi jelezte a sikert, de a programunk még nem ért itt véget, sőt csak most kezdődött el igazán.

Közös játékokra invitáltuk az apukákat:

 -„Melyik kéz az én gyermekemé?”

 -„Keressük meg a jelünket!” – megismerhették az apukák a terem minden zegzugát.

 - „Építsünk tornyot poharakból!”- fontos volt a türelem, egyetértés.

 -„Válogassuk szét a színes korongokat!”- nélkülözhetetlen az összedolgozás.

 -„Etessük meg apát tejszínhabbal!”

 -„Apa fond be kislányod haját!”

Fergetegesre sikerült a „Székfoglaló”, majd a labdás tánc is megizzasztott mindenkit. A megvendégelés közben kötetlenül beszélgettünk egymással. Pedagógusként, anyaként egyaránt megérintett az elém tárult látvány, az átélt közös élmény – szeretetteljes ragyogás volt jelen a teremben. A gyerekek büszkén kuporodtak, bújtak apukájuk ölébe és egész délután kéz a kézben mindenki jókedvűen játszott, mulatott.

Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő, mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet.