(V)álság

Bármelyik információs csaphoz merészkedik közel az ember, mindegyikből a válságról szóló, Moloch eljövetelét vizionáló hírek ömlenek, folynak, csordogálnak vagy csak nyákosan csöpögve hörögnek. Ijesztve, rémisztve és fenyegetve vagyunk nap mint nap, sikoly maszkot húz köröttünk minden, hogy az életkedvünk is elmegy. Tamás Nándor jegyzetPokoli lecke, „gazdasági guernica" vár ránk, hogy mást ne mondjon a propaganda, s a csalhatatlan jelei már a bőrünkön is érződnek a recessziónak, ha nem is olyan mértékben, ahogyan azt szajkózzák, vagy szeretnék felülről, innen-onnan.

Egy a napokban a kezembe került Szendi Gábor-tanulmány szerint „a politika és a média arra kényszerít bennünket, hogy reggeltől estig a válságban gondolkodjunk, hogy a válság gondolata hasson át, szorongasson és bénítson meg minket." Jómagam is efelé hajlok, bár tudom, hogy ez egy jól látható világgazdasági folyamat, s hogy az eurozóna összegründolt építményének falai recsegnek-ropognak.

Ám ahogyan a korábbi történelmi krízisek során, ne adj isten háborúk után sem volt más választása Európának és benne hazánknak, mint a kiút megkeresése. Mert ha sokáig mantrázzuk, hogy nagy baj van, nagy baj van, annak vége sosem lesz. Na, lépjünk!

- Tamás Nándor -