Albérlők és az intelligencia - viselkedéskultúra Debrecenben

Az ország számos

részéről érkeznek ide

diákok továbbtanulni, hogy

később öregbítsék

városunk hírnevét. Sokan

közülük

kollégisták míg sokan

mások albérletbe költöznek.

S ez utóbbi csoport

viselkedéskultúrájáról

szeretnék néhány szót

ejteni. Jómagam egy panelházban lakom

családommal. A tömbházakban sokan

laknak egymás melletti, feletti és alatti

lakásokban. Egy ilyen háznak vannak

íratlan és írott

együttélési szabályai.

A lakosoknak alkalmazkodniuk kell egymáshoz

és tekintettel kell lenniük a

szomszédaik felé. Vagy pontosabban

kellene. Az egyetemista élet

velejárója a rendszeres

bulizás. Egy buli

alkalmával az újabban érkező

vendégeket hangos ajtócsapkodás

jelzi. Sejtjük, hogy jó lehet a buli, mert

hangos röhögésük,

kiabálásuk és

dübögésük nem hagy bennünket

aludni.

A falak vékonyak, beszédstílusuk

hagy némi kívánnivalót maga

után. Lehet jobban járnék, ha

átugranánk mi is bulizni hozzájuk.

De mi inkább pihenni szeretnék.

Egész nap dolgozunk, háztartást

vezetünk, gyerekeket nevelünk és

bizony este örülünk, ha alhatunk.

De sajnos nem mindig hagynak (éjfél

körül sem).Nem tudom, hogy kulturáltan

vagy csúnyán szóljunk nekik vagy

még próbáljuk

tűrőképességünk

határát kintebb feszegetni. Vannak olyan

tapintatlan emberek, akik ha szépen

szólunk neki, még rátesznek egy

lapáttal.

Szemetelnek

 Egy – egy átmulatott éjszaka

után előfordulhat ajtónk előtt

cigarettacsikk, kiöntött és

bűzlő alkohol vagy éppen félig

előemésztett vacsora, avagy

„róka”, hogy finoman fogalmazzak.

Egyesek most jót derülnek, ami

természetes dolog. Viszont mi a helyzet abban az

esetben, ha ezeket a dolgokat nekünk kell

feltakarítani, mert nem bírjuk a

szagát elviselni.

Lehet, hogy ahonnan jöttek, ott családi

házban laktak és nem zavarták a

szomszédaikat, de itt mások a

szabályok. Mi lenne, ha

vizsgaidőszak alatt én

bömböltetném a magnót, ha az

átmulatott éjszaka reggelén

leragasztanám a csengőjüket vagy

nyomnám a kaputelefonjukat.

A por a folyosón centikben mérhető

az albérletek előtt. Felmosni nem szoktak.

A műanyag flakonok és pizzáskartonok

halomba állnak a szemétledobó

helységben, pedig a szelektív

hulladékgyűjtő 50 méterre

van a háztól. A

folyosóajtót rendszeresen nyitva

hagyják, így az jön be az

ajtón, aki akar.

Ezek az ajtók nem dísznek vannak

felszerelve. Míg nem voltak, többször

fordult elő gyújtogatás a

szemetesekben. Köszönni nem szokás,

minek az. Vajon ezek a diákok otthon is ennyire

igénytelenek?

Az albérlőket persze nem lehet

általánosítani. Akinek nem inge,

ne vegye magára! Aki viszont magára

ismert, az gondolkozzon el a részleteken. De

ugyanez igaz néhány szomszédra,

aki viszont nem albérlő, hanem eleve ottani

lakos.

Az embert épp elég stressz

éri a munkahelyén, stb. Hagyjuk

otthonában pihenni a másikat!

Megértésüket előre is

köszönjük!

Egy panelházban élő gyerekeit

nevelő házaspár (név

és cím a szerkesztőségben).

Egymás haját tépték a

lányok

"Kulturált" szórakozás

Debrecenben

Felháborító

SMS-zaklatás