A szólás makacssága

Semmitmondó és bicebóca válasz érkezett a minap az olvasói probléma „orvoslására” az egyik hivatalból. Barak Beáta jegyzetePersze, hogy bántotta a csőrét az érdektelenség látszata azoknak, akik a gonddal kell, hogy éljenek, ezért egyikük visszakérdezett: van helye nyomtatásban a semmi soroknak? Persze. Úgysem elégszünk meg velük, de hadd minősítsék csak a „céget” a kusza mondatok; hadd olvassák másnap feketén-fehéren, hátha attól „a probléma megoldásának foganatosítása mihamarabb kezdetét veszi”.

Munkája során, amikor az objektív tájékoztatás tankönyvbe illő szlogenjét követné az íróféle ember, és felteszi kérdéseit; olykor az egyik kereskedelmi televíziócsatorna délutáni műsorához hasonló élményben lesz része: mintha tilos volna a fekete, a fehér, az igen és a nem kimondása. Felnőtt emberek idétlenkednek az egyenes válaszadással ahelyett, hogy vállalnák, ami késik, ami nem jön, s kimondanák: …elrontottuk. De megoldható. 

A napi politikában rendszeresen felbukkanó hangfelvételek a példák rá, hogy valaha egyszínű volt az, amit elszürkítve próbálnak a nyilvánosság elé tárni. De tűnjön bármilyen makacsságnak is a válasz, érkezzen drótpostán, legyen hallható kedélyes, kávéillatú interjún, hamarabb utolérni a sánta kutyánál.