Tápai Szabina mindent elmesélt a válásáról

Az egész országot meglepte a hír, amikor Tápai Szabina és Kucsera Gábor bejelentették házasságuk végét. Az egykori sztárkézis azóta féltve őrzi a magánéletét, és néhány szónál többet soha nem mesélt egyik lapnak sem a válásukról, vagy élete új fejezetéről. Most azonban kivételt tett a hot! magazinnal, és nyíltan beszélt a válásról, a Gáborral való jelenlegi kapcsolatáról, és a mindennapjairól - írja a Hot! magazin nyomán a Bors. 

A gyerkőcök is boldogok ebben; gördülékenyen, felnőttként kezeltük a helyzetet. Úgy látjuk, jól ellátjuk a szerepeinket. Erős szövetséget alkotunk szülőkként, és erre nagyon büszkék vagyunk mindketten. 

hot!:Láthatóan csak úgy ragyogsz! Hogyan jellemeznéd a jelenlegi életszakaszodat?

Most nagyon helyén van az életem. Jó úton haladok. Megtaláltam az egészséges egyensúlyt, amivel a saját életemet tudom irányítani.

Ha mindenki arra koncentrálna, hogy a saját életét igyekezzen szebbé varázsolni, boldogabb világban élnénk. Én ezt próbálom átadni az embereknek.

Háromgyerekes anyukaként hogyan kezdtél új életet?

Nem kezdtem új életet. Hiszem, hogy egy életünk van, ebből kell kihozni azt, amit csak lehet, aszerint, hogy melyik életszakasz mit kíván meg. Az én fejemben új életről csak egy halálközeli állapotból való visszatérés után beszélhetünk. Egy életem van, amelyben váltakoznak a magasságok és a mélységek, mint minden egyes ember esetében; ebben próbálok egyensúlyt teremteni a mindennapokban.

A kudarcokon is ilyen könnyen átlendülsz? Ilyenkor a sportmúltadból merítesz?

Nem minden sportoló lapoz olyan könnyen, mint én. Amikor abbahagytam a versenysportot, akkor is lapoztam egyet. Nem tudtam pontosan, hogy mi lesz azután, de bíztam benne, hogy jön majd valami jó, valami új. Akkor jöttek a tévés és a marketing-megkeresések. Át tudtam helyezni magam az új életbe, és azóta sem hiányzik a kézilabda. Idén év elején is lapoztam egyet, és nyitott vagyok az új fejezetre. Ha a múltban keresgélünk, könnyen bele is ragadhatunk!

„Megálltam három gyereknél”

El tudod képzelni, hogy újra férjhez menj?

Nem gondolkodtam ezen a kérdésen, de most elgondolkodom. Amikor megházasodtam, nem éreztem túl nagy különbséget aközött, hogy egy pár vagyunk vagy később, amikor már házason voltunk egy pár. Mint minden kislány, én is vágytam a gyönyörű fehér ruhára. Egyelőre nem került fel a listámra az a terv, hogy újra férjhez menjek. Ami a gyerekvállalást illeti, azt hiszem, megálltam három gyereknél – örülök, ha őket felneveljük.

A szerelemben milyen vagy? Ugyanilyen racionálisan bohókás vagy inkább romantikus?

Szerintem a párkapcsolatban is sokat fejlődünk az életünk során. Ha belegondolunk, néha már csak nevetünk az első szerelmünkkel kapcsolatos hibáinkon. Vannak fejlődési szakaszok, ahogy haladunk előre a párjainkkal. Mindegyik kapcsolatunkból tanulunk valamit. Hosszú párkapcsolataim voltak. A következő kapcsolatodban mindig igyekszel valamit másképpen csinálni; attól függ, hány éves korodban találkozol az adott emberrel. Én immár harminchét évesen másként gondolok egy esetleges párkapcsolatra, mint húszévesen. Úgy érzem, sokkal nyugodtabb vagyok, mint korábban, talán még mindig egy kicsit irányító. A szakmámból adódóan sokáig nem tudtam levetkőzni azt, hogy a kézilabdacsapatban a pályán én voltam az irányító. Nyilván ebből volt, ami megjelent a párkapcsolataimban is.

Milyen típusú randikat szeretsz? Egy tengerparti séta vagy inkább egy sportesemény?

Nem tudom, hány éve nem randiztam! Nem tudok erre válaszolni. Nem is tudom, hogy a szó valódi értelmében mikor voltam utoljára randin – talán huszonévesen. (Mosolyog.) Jelenleg nem az a fontos az életemben, hogy randira hívjanak; nem erre fektetem a hangsúlyt, hanem a családra, a munkára, amit szeretek maximálisan jól csinálni. Ezenkívül próbálom megtalálni és élvezni az apró örömöket az életemben.

Dolgozó anyuka vagy. A mun­ka mellett hogyan koordinálod a gyerekeket?

Simán! Az anyataxi reggel elindul: először a sulinál kitesszük Benit, majd a bölcsiben a kétéves Bellát, utána az ovinál az ötéves Millát.

Nem vagyok egy otthonülős anyuka típus. Hozzáteszem, nagy meló a háztartást vezetni, főzni, takarítani, mégis én húszévesen már tudtam, hogy anyukaként is munkába állok majd. Tizenhat éves korom óta önellátó vagyok; már akkor sem tudtam elképzelni, hogy egzisztenciálisan függjek a páromtól. Amit akkor elképzeltem, az meg is valósult. Eredetileg két gyermek volt a fejemben, a harmadik pedig bónuszként érkezett, a mi kis angyalkánk!

Amikor kicsik voltak a gyerekek, sose érezted kiszolgáltatottnak magad?

Nem éreztem magam kiszolgáltatottnak, mert biztonságban voltam, amit előbb magam, majd közösen teremtettünk meg. Szerencsére nem tartoztam azon sportolók közé, akik elherdálták a pénzüket. Vállalkozásokba fektettük, mert már akkor is úgy gondoltam, hogy nem szabad mindent felélni. Tőlünk függ, hogy milyen gondolatokat, érzéseket táplálunk magunkban. Elengedhetetlen, hogy építsük magunkat jó gondolatokkal, pozitív életszemlélettel. Ennek a hozzáállásomnak köszönhetően úgy érzem, kellő magabiztossággal, jó önértékeléssel rendelkezem. A sport mellett mindig is hittem a gondolat teremtő erejében.

A teljes interjút a hot! magazinban lehet elolvasni.