Az illendőség határain innen és túl

– Már gyerekként is imádtam szerepelni – a vállamra terítettem a csipkés abroszt, és úgy énekeltem otthon –, színésznő szerettem volna lenni, de az édesanyám azt mondta, túl vastag a lábam, így erről lemondtam. Ezután úgy gondoltam, nagykövetfeleség leszek, és hosszú ruhákban vonulok majd a fogadásokon – ez utóbbiból annyi bejött, hogy a munkám elengedhetetlen része lett az elegáns öltözék – mesélte Kováts Dénessel beszélgetve Görög Ibolya.

A harmónia alapja

– Ha betartjuk az alapvető viselkedési normákat, harmonikusan élhetünk együtt a földön, és ezek a szabályok érintik az étkezést, az öltözködést, de a köszönést és a kommunikációt is.

– Ezek nagy részét a szülőknek már kicsi kortól meg kell tanítaniuk a gyerekeknek, például azt, kinek hogyan kell köszönni, és vannak könyvekből, előadásokból megismerhető, de fontos szabályok is. Ilyen például az, hogy amikor egy pár színházba megy, érkezéskor azonnal le kell segíteni a hölgyről a kabátot, hogy ne melegedjen rá, távozáskor pedig éppen fordított a helyzet.

Vagy mivel a legtöbben nem úgy nőnek fel, hogy ebédnél vagy vacsoránál öt pár evőeszköz van az asztalon, azt is csak később lehet elsajátítani, hogy a villákat és késeket milyen sorrendben kell használni.

Nagy jelentősége van a köszönésnek: nem mindenki tudja, hogy tegezni csak azt lehet, akivel azonos társadalmi státuszban vagy életkorban vagyunk, ennek ellenére sokszor hallom, hogy fiatal eladók simán letegezik az idősebb vásárlókat – ez engem nagyon zavar, mert a tiszteletlenség jele. Ugyanígy nem értem a nagy puszilkodást sem – a puszi ajándék, amit csak kevesek érdemelnek meg.

Bonyodalmak

– A diplomáciában a helyi normák be nem tartása akár komoly botrányokhoz is vezethet, és vezet is nem egyszer. Amikor külföldre utazik például a miniszterelnök vagy a külügyminiszter, nagyon fontos, hogy tudja, mit tehet, és mit nem: hogy kezet csókolhat-e egy hölgynek, hogy leveheti-e a zakóját, hogy egy fogadáson mikor és hol foglalhat helyet.

Voltak olyan kormányfők, akik minden ilyen alkalommal kértek tőlem egy rövid összefoglalót arról, mivel nem sértik meg a fogadó ország vezetőit, és voltak, akik ezzel nem foglalkoztak. De a diplomaták sem mindig adnak az etikettre, sőt!

Egy parlamenti fogadáson észrevettem, hogy néhányan a szatyrukba pakolják azt, ami az asztalokon maradt.

Odamentem és megkérdeztem, segítsek-e csomagolni, mire egyikük megkérdezte: megtenné? Az engem felháborító esetekben mindig szólok, de igyekszem humorral oldani a helyzetet. Én nem nevelni akarok, hanem őszintén segíteni, ezért írtam meg a könyveimet is.

Azért, hogy tudjuk, hogy kell viselkedni társaságban, munkahelyen, turistaként külföldön vagy a szállodában – nem mindenkinek egyértelmű, mit csináljon például a szaunában: köszönjön, vagy sem, beszélgessen, vagy sem, de az sem világos, hogy a többi szállodavendéggel miként kell viselkedni.

Ront a kapcsolatainkon

– Jó, hogy van, de sokat ront a kapcsolatainkon a telefon, már csak azért is, mert az emberi együttlét alapja a szemkontaktus, ami telefonálás közben nem oldható meg. Amikor társaságban vagyunk, vagy a családunkkal, ott nincs helye a telefonnak, és ha már telefonon beszélünk valakivel, meg kell tisztelnünk azzal, hogy közben nem csinálunk mást, csak rá figyelünk. De ez minden beszélgetésre igaz: figyelni kell a másikra, hogy érezze, fontos nekünk.

SZA