Az American Airlines fedélzetén

Az Ameri­can Airlines légitársaság tavaly indított közvetlen járatot Budapestről Philadelphiába, jövőre pedig újabbat fog Chicagóba. Érdemes tehát megismerkedni vele. Amikor a bejelentés elhangzott, általában követte a kérdés: hogyhogy Philadelphia?

Hiszen addig szinte mindig New York volt a közvetlen úti cél, a Malév is oda repült. Akik gyakrabban utaznak az Egyesült Államokba, azt mondják, éppen ideje volt a választékbővítésnek, mert New York mindhárom nemzetközi repülőtere megtelt, időnként nagyon sokat kell várni a beléptetésre, a csomagokra, nagy a zsúfoltság. Ha nem közvetlenül New York az úti cél, hanem át is kell szállni, kifejezetten előnyös egy nyugodtabb, utasbarát repülőtér.

Fazonigazítás a légitársaságnál

A Philadelphiai Nemzetközi Repülőtér (PHL) a nagyobb légikikötők közé tartozik. Hét utasterminálján 126 kapu működik, évente 32 millió utast szolgál ki, csaknem 160 amerikai, kanadai, karib-szigeteki és latin-amerikai célállomás érhető el. Európába az American Airlines 23 közvetlen légi járatot üzemeltet, naponta 130 gépe repüli át az óceánt.

Helyet foglalva a Budapest–Philadelphia járaton, kétféle hatás ér. A Boeing 767–300-as egyike sem mai példány, húsz év körüliek, bár némi fel­újítást a flotta minden gépe megért. A tévé a plafonon nézhető, az egész audiovizuális rendszer múlt századi. Ezzel szemben az életkor velejárója a régi méretű (kényelmesebb) ülés, a széksorok közötti nagyobb távolság, a barátságosabb 2+3+2 ülés­elrendezés – ami nyolcórás utazás során méltányolható szempont.

Érkezéskor már élvezhetjük a philadelphiai repülőtér előnyeit: mielőtt beáll a kapuhoz, nem gurul kilométereket a gép, a nemzetközi terminálon hamar túljutunk a beléptetésen, bőröndfelvételen, vámvizsgálaton. Az átszállók a közelben kényelmesen tehetik szalagra a feladott csomagokat, a legtávolabbi (helyi) terminál is elérhető húszpercnyi sétával. Aki nem kívánja a hosszú repülőút után a gyaloglást, működik busztranszfer, ha pedig a városba készül, a termináloknál megállnak a városi vonatok.

Eleinte nem is találtam az okát, hogy az utasvélemények alapján miért is lehetett a PHL a „legrosszabb nagy repülőtér” az USA-ban. Hamar kiderült: a rossz minősítés többéves.

A repülőtér vezetése nem magyarázni kezdte a bizonyítványt, hanem szervezéssel és felújításokkal alapvető változtatást ért el. Meg tudták oldani, hogy annak, aki egyszer átjutott a biztonsági ellenőrzésen (akár átszállás előtt egy másik American Air­lines-repülőtéren), az indulási terminálon nem kell újrakezdenie.

Hozzáláttak egy harminc­millió dolláros „fazonigazításhoz”, hogy a nyomasztó szürke fapados váróter­mekből élményt adó helyeket varázsoljanak terminálról terminálra, javarészt az alacsony forgalmú éjszakai órákban.

Kicserélték a székeket, asztalokat, ingyenes wifit kínálnak, továbbá több mint ezer online iPadet helyeztek el, alkalmazkodva az informatika térhódításához. Most, akinek kedve van (és nem saját eszközt használ), kényelmes széken foglalhat helyet, szemben egy képernyővel, amelyen nyomon követheti a járatinformációkat, böngészhet, játszhat, és ami igazán remek, egy-két kattintással választhat a terminál éttermeinek kínálatából. Ha úgy kívánja, helyébe is hozzák az ételt, italt. (Persze ott van a kártyalehúzó is…)

Kényelem, szórakoztatás

Számos szórakoztató programot szerveznek a repülőtéren, főleg ünnepek idején. Zenészek, tánccsoportok, kórusok adnak műsort, képkiállításokat láthatunk hagyományos és digitális formában.

Időnként szinte „pezseg” a repülőtér. Amíg átszállásra vártam, kipróbáltam az ezer repülőtéri iPad egyikét, s böngészni kezdtem, természetesen a repülőtér honlapján. Vezérigazgatóként hölgy irányítja a légikikötő 900 fős csapatát. (Mielőtt a polgári közlekedésben helyezkedett el, hét esztendeig a légierő kötelékében szolgált, századosként zárta aktív katonai pályafutását.) Adminisztratív és pénzügyi helyettese is hölgy.

A repülőtér Philadelphia tulajdonában van, és nyereséget termel a városnak. A vezetés azon kívül, hogy az utazóknak kedvezni akar, napi csatákat vív környezetével a bővítési lehetőségekért – csakúgy, mint a budapesti repülőtér.

Marik Sándor