Kikötöttek a kenusok, de nincsenek rá szavak, miféle borzalom várta őket a nagyari temetőben...

Nagyarban történt, még a nyár végén. A barátaimmal néhány napot a faluban töltöttünk. Egyik este, amikor a Túron kenuztunk, azt vettük észre, hogy a régi elhagyatott temetőben, ami a falutól kicsit távolabb, a szántóföldek között van, hatalmas tűz lángol – idézte fel a rémálomszerű eseményeket Balázs nevű olvasónk.

Kikötöttünk a kenukkal, hogy jobban megnézzük. Ekkor vettük észre, hogy a máglya körül több alak is mozgolódik, és ekkor már a zenét is hallottunk. Először olyan volt, mintha Mike Oldfield Ommadawn albuma szólna, de aztán ahogy egy kicsit közelebb értünk, már inkább tűnt valami pokoli haláltechnónak – a sírkert zenéje és az tűz körül táncoló alakok is egyre kísértetiesebbek voltak. Ugráltak, hajlongtak és néhányuknál macskaszerű állat is volt, amit a zene bizonyos részeinél, mintha valami kultuszt végeznének a lábuknál a fejük fölé emeltek. 8-an, 10-en lehettek, főleg fiatalok egy fejkendős, idősebb asszonyt leszámítva.

Aztán a zene, ez a lidérces, irtózatos, elektronikus haláltechnó elhallgatott. Az alakok közül előlépett a fejkendős asszony, és megindult a máglya irányába. Messziről nézve úgy tűnt mintha bele is lépett volna a máglyába. A tűz teljesen eltakarta a testét, csak a kendős öreg arca látszott ki a lángok fölött.

Úrrá lett rajtunk a földöntúli rettegés. Féltünk, hogy észrevették, ahogy meglestük őket. Gyorsan hajóba szálltunk és visszakenuztunk a faluba. Másnap több helyi is tarlótüzet emlegetett, amiben szerintük semmi iszonyatos nincsen, gyakran megesik itt az ilyen.

Mi azért sötétedés után elemlámpákkal visszatértünk az elvadult temetőhöz. Most viszont minden békés volt, a sírok bozóttal benőve meredtek ki a szántóföldből. Csak egy részen volt megégve a talaj. Úgy tűnt tényleg csak tarlóégetés lehetett az előző esti fura jelenés. Megnyugodtunk, és egészen addig azok is maradtunk, amíg meg nem láttuk ezt a sírt:

[gravityform id="9" title="true" description="true"]