Még mindig a zselés a legnagyobb kedvenc

Oreós, pálinkás, zserbós, mákos, pezsgőkrémes, joghurtos, ribizlis, piemonti mogyorós, konyakmeggyes, szicíliai pisztáciás, tojáslikőrös, gumicukros, Erős Pistá-s, feketeerdős, éttrüffeles – csak néhány abból a többszázféle szaloncukorból, amelyek közül karácsony előtt választhatunk. Merthogy a szaloncukor ugyanúgy az ünnep elmaradhatatlan „kelléke”, mint a csillagszóró vagy az üveggömb, és kizárólag ilyenkor vásároljuk.

Nyolcszáztól tízezerig

– A Magyar Édességgyártók Szövetsége megbízásából készült kutatás szerint a hazai fogyasztók 86 százaléka tervezi, hogy vásárol az ünnepre szaloncukrot – mondta a napokban Sánta Sándor, a szövetség elnöke. A szövetsége felméréséből pedig az is kiderül, hogy a családok 72 százalékában valaki „kieszi” az édességet a csomagolásból, amit azután a fán hagy. A magyar háztartások általában egy kilogramm szaloncukrot vesznek, a vásárlók több mint fele a zselés szaloncukrot választja. Egy kilogramm szaloncukor már 799 forinttól is kapható, a prémiumkategóriájúak ára dobozonként elérheti a 3 ezer forintot, de vannak ennél jóval drágábbak is: az egyik gyártó piemonti mogyorós szaloncukra például negyedkilós csomagolásban kapható, az ára pedig 3990 forint.

Szalonczukedli

A szaloncukor abból a szempontból hungarikum, hogy a selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édesség készítésével a XIX. században magyar cukrászok kezdtek el foglalkozni, és azóta is csak nálunk készül.

A szaloncukor a század második felében már megjelent az üzletekben, akkor még természetesen kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Lehűtötték, újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, végül becsomagolták. És hogy miért ez a neve? A reformkorban a polgári és főúri házak fogadószobáit francia mintára szalonnak nevezték, itt állították fel a karácsonyfát is, amire díszként tették fel a finomságot, amely innen kapta az elnevezését – Jókai Mór például szalonczukedlinek nevezte. Az első fondant-t készítő gépeket a Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén, ám sok kis műhelyben még a II. világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt. A két világháború között már hetvenféle szaloncukrot lehetett kapni, harmincféle csomagolásban – ma már megszámolni sem lehet, pontosan hányféle szaloncukor közül válogathatunk.

Franciaországból jött

A szaloncukor őse a fondant – túltelített oldatból kikristályosított cukormassza –, melyről már a XIV. században készültek feljegyzések Franciaországban.

Hogy mikor és milyen úton került el hazánkba, a mai napig nem egyértelmű. Vannak, akik szerint Andre Manion vitte magával a fondant cukor készítésének receptjét Németországba, és onnan került el Magyarországba is. Mások szerint már a török édességkészítők is készítettek hazánkban fondantszerű termékeket, aminek az ízét gyümölccsel tették változatosabbá.

KM