Bikaviadal, pezsgő fieszták, szoros barátságok és csábító állásajánlatok

„Ahány ember, annyi út. Minden embernek más az érdeklődése, és más a stressztűrő képessége. Van, aki a hegyeket szereti, van, aki a tengert, van, aki mind a kettőt, és van, aki csak városokat látogat. Van, aki egyedül, van, aki a párjával, de olyan is akad, aki a macskájával megy világgá. Nincs két ugyanolyan út, mint ahogy nincs két ugyanolyan ember sem.”

Vigh Bori, a világ számos táját bejárt „hátizsákos utazó” és író szavai tökéletesen ráillenek Szakos Enikő és Buckó Alex Olivér történetére. Mindketten a Nyíregyházi Egyetem huszonéves hallgatói, akik nem mindennapi kalandokkal, ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodtak a felsőoktatási intézmény falain belül működő Nemzetközi Kapcsolatok Csoport nemzetközi mobilitást segítő ösztöndíjprogramjai révén.

A külön utakon járó „tanulmányi kalandorok” örömmel meséltek lapunknak mindazokról a kihívásokról, élményekről és kisebb csodákról, amelyekben az Erasmus+ és a Campus Mundi pályázatoknak köszönhetően részük volt, illetve arról is, miként sikerült külföldi hallgatókat a szabolcsi megyeszékhelyre vonzaniuk.

Mindenkit szeretettel fogadtak

– Sosem akartam utazni, világot látni, nyíregyházi születésűként mindig úgy éreztem, itt vagyok otthon – indított e megdöbbentő felütéssel Enikő, majd így folytatta: – Aztán jött egy villámcsapásszerű fordulat az életemben, ami felrázott és arra sarkallt, hogy 2018 nyarán biztos angolnyelv-tudás nélkül, teljesen egyedül kiköltözzem pár hónapra az Egyesült Államokba. Amerikából már úgy tértem haza, hogy alig vártam a folytatást...

Erasmus+ ösztöndíjjal, egyedüli magyar anyanyelvű hallgatóként végül több mint fél évet tölthettem egy partneregyetemen, Spanyolországban.

– A közös nyelvünk az angol volt, a kommunikáció ekkor már jóval magabiztosabban ment, úgy a hallgatókkal, mint a helyiekkel. Egy Nyíregyháza méretű városban, Castellón de la Planában laktam a keleti parton albérletben, a tengerpart közelében.

– Az egyetemen több száz erasmusos diák tanult, a hozzám hasonló új arcokat mentorhallgatók segítették abban, hogy ügyesen boldoguljanak az intézmény falain belül és kívül. A helybeliek mindenkit szeretettel fogadtak, megízleltem a pezsgő spanyol kultúrát, mentalitást és gasztronómiát is. A kintlétem alatt órákat tartottam, szakmai kutatásokat végeztem, és megírtam az első önálló tanulmányomat.

– Az új élmények és barátok arra inspiráltak, hogy hazatérve a Nyíregyházi Egyetemen is segítsem fellendíteni a nemzetközi életet. Tavaly ősszel létrejött egy helyi mentorcsoport, amelynek tagjai 15–35 ide érkező külföldi hallgató beilleszkedését segítik minden szemeszterben. Küldetésemnek tekintem, hogy minél több hallgatót ösztönözzek külföldi mobilitásra, és külföldi hallgatókat vonzzak Nyíregyházára a mobilitási program keretében. Szeretném, ha sokan megismernék a szülővárosomat, annak minden látványosságát „az állatkerttől a Móricz Kertig”. Az élménybeszámolók, a visszajelzések egytől egyig pozitívak, örömmel tapasztaljuk, hogy a Nyíregyházi Egyetem egyre népszerűbb úti cél a hallgatók számára, s aki csak egyszer is járt itt, az visszavágyik!

Ismét utazni szeretne

Az angol nyelv és kultúra tanára, matematikatanár szakos, harmadéves Enikő – gondolatban visszatérve a spanyol városkába – ezután arról mesélt, hogy a lakosok ott állandóan ünnepelnek, rendszeresek a hétvégi fieszták, sőt, a nagy fesztivál idején bezárnak a közintézmények, tetőfokára hág a jókedv, tűzijátékkal, bikaviadallal, felvonulásokkal tarkítva akár 10 napig is tart egy össznépi dáridó.

– Kezdetben nagyon idegen volt számomra mindaz, ami ma már mágnesként vonz! Nagyszerű barátokat szereztem a külföldi egyetemen, máig tartom velük a kapcsolatot. A családtagjaim már megszokták, hogy állandóan utazom, és remélem, ez a jövőben sem lesz másképp.

– Az Erasmus+ kellő támogatást és bátorságot ad a fiataloknak ahhoz, hogy „idegenben” is feltalálják magukat, tanuljanak, tapasztalatokat és élményeket gyűjtsenek, képesek legyenek boldogulni, helytállni. A későbbiekben a Campus Mundi ösztöndíj segítségével szeretnék egy másik országba is eljutni, újabb fél évet tölteni az ottani partneregyetemen, neves szervezeteknél teljesíteni szakmai gyakorlatot, és bekapcsolódni a tudományos életbe – tette hozzá Enikő.

Idegen volt az idegen nyelv

Buckó Alex élete is gyökeresen megváltozott, miután az egyetem ösztöndíjprogramjai segítségével eljutott Lengyelországba, majd Kanadába. Az angol nyelv és kultúra tanára, rajz- és vizuális kultúra tanár szakos hallgató a jövőben Romániát szeretné célba venni, majd a világ legnagyobb szigetországába, Indonéziába akar eljutni, de a Nyíregyházi Egyetem virágzó kínai partnerkapcsolatát kiaknázva az sem zárható ki, hogy végül Kelet-Ázsiában fog kikötni.

– A Nyíregyházi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Csoport kollégái felvillanyozó tájékoztatót tartottak, ezután határoztam el, hogy rajtuk keresztül megpályázom a külföldi utat. Ekkor még szinte teljesen idegen volt számomra az angol nyelv.

Egy teljes nyarat áldoztam intenzív tanulásra: tanfolyamra, magántanárokhoz jártam, igyekeztem angol nyelvű előadásokat és zenéket hallgatni, nem szinkronizált filmeket nézni.

– Mindent megtettem, hogy a nyelvi nehézségek ne akadályozzanak meg abban, hogy világot lássak. Akárcsak Nyíregyházán, a lengyelországi befogadó egyetemen is maximálisan segítőkészek voltak. 2018. februártól június végéig valamennyi előírt tárgyból teljesítettem a követelményeket, itthonról e-mail­ben kaptam a feladatokat, nem ritkán virtuálisan vizsgáztam – mesélte Alex, majd így folytatta:

– Varsóba érkezve felvettem a kapcsolatot az ottani mentorommal, az Erasmus Buddy program keretében ugyanis a fogadó egyetemen tanuló diákok pártfogolják, segítik a hozzájuk érkező hallgatókat. Cieszynben a támogatóm megmutatta a települést, az iskolát és új otthonomat, a kollégiumot. Hamar jó barátságot kötöttem a szomszédaimmal és a csoporttársaimmal, nem volt gond a beilleszkedés.

– Emlékszem, a húsvéti időszakban nem akartam hazajönni, s amikor az egyik kollégista barátomnak a fülébe jutott, hogy egyedül maradnék ott, meghívott magukhoz, így megízlelhettem, hogyan telik az ünnep egy lengyel családnál. Nagy összejövetelt tartottak, ahogyan mi, magyarok is szoktuk, és gondosan ügyeltek rá, hogy senki ne maradjon éhes, szomjas. A legaranyosabb családtag a nagypapa volt, akivel – bár egy szót sem tudott angolul, miként én sem lengyelül – tökéletesen megértettük egymást, és jókat nevettünk. Úgy váltunk el, hogy immár családtagnak tekintenek, és bármikor újra meglátogathatom őket. Azóta voltam már náluk, és a lengyel barátom is járt itt, Nyíregyházán.

Nem „hűtlenkedett”

– Lengyelországból tehát életre szóló barátságokkal tértem haza, Kanadából pedig egy visszautasíthatatlannak tűnő állásajánlattal... – csigázta tovább érdeklődésemet Alex, majd elárulta: tavaly nyáron járt az észak-amerikai kontinensen, rajzot tanított és csapatépítő tréningeket tartott táborozóknak.

Mindkét területen jól teljesített, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy két állásajánlatot is kapott: a szervezők főállású munkát kínáltak neki.

Hihetetlenül sokat nyújtanak a hallgatóknak ezek az ösztöndíjprogramok, legyen szó világot látó magyarokról vagy a „világunkra” kíváncsi külföldi egyetemistákról.

– Furcsa, hogy egyesek mennyi pénzt költenek utazásokra, nyaralásokra, itt pedig mi kapunk anyagi támogatást ahhoz, hogy utazzunk, tanuljunk és élményeket, tapasztalatokat gyűjtsünk! Bevallom, csábítóak voltak az állásajánlatok, de úgy döntöttem, nem „hűtlenkedem”: első a tanulás, a (mester)diplomaszerzés a Nyíregyházi Egyetemen, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

– A tanulmányi mobilitással szeretnék fél évet Romániában tölteni, aztán felfedezni Ázsiát, Indonéziát, Kínát, esetleg visszatérni Kanadába – vázolta fel elképzeléseit a hobbifotós nyíregyházi egyetemista.

A cserediákok legfőbb támaszai

Az Erasmus+ program lehetőséget ad részképzés keretében külföldi felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytatni vagy külföldi vállalkozásnál, szervezetnél szakmai gyakorlatot teljesíteni. A pályázatokat a hazai felsőoktatási intézménynél kell benyújtani, a jelentkezés pontos menetéről, a határidőkről és a szükséges dokumentumokról az intézményi Erasmus+ koordinátor ad tájékoztatást. Az ösztöndíj mértéke a célországtól és a mobilitás típusától függ, szociális és egyéb kiegészítő támogatás is igényelhető. A tanulmányi ösztöndíj és a szakmai gyakorlat kombinálható.

A Campus Mundi ösztöndíj részképzést, szakmai gyakorlatot, illetve rövid tanulmányutat kínál külföldön a diákoknak, akiknek a világ számos országában lehetőségük nyílik a tanulmányaikhoz kapcsolódó kurzusok elvégzésére. Az ösztöndíj mértéke a célországtól függően havi több százezer forint is lehet. A megpályázható partneregyetemekről, a szakmai gyakorlati lehetőségekről és a pályázati folyamatról a Campus Mundi intézményi kapcsolattartók adnak felvilágosítást.

Az Erasmus Buddy program célja az egyetemre érkező erasmusos hallgatók beilleszkedésének segítése. Az önkéntesek a cserediákok legfőbb támaszai, a buddyk segítenek a nyelvi nehézségekből adódó problémák kiküszöbölésében, a szálláskeresésben, a városon belüli tájékozódásban, a beiratkozásban, a tantárgyfelvételben, a hivatalos ügyek intézésében, a beilleszkedésben. Az egyetem igyekszik minél szorosabb kapcsolatot kiépíteni a magyar és külföldi diákok között, minél jobban bevonni a vendégeket az egyetem és a város életébe. Az ingyenes, önkéntes munka a visszajelzések alapján mégis „kifizetődő”: a buddyk új kultúrákat, szokásokat és embereket ismernek meg, nemzetközi kapcsolatokat, barátságokat építenek ki. A mentorok fejleszthetik az idegennyelv-tudásukat, előnyt élveznek az Erasmus+ tanulmányi mobilitás és/vagy szakmai gyakorlat megpályázásánál, illetve a Campus Mundi ösztöndíjprogramra jelentkezésnél.

Palicz István